(görög: stoa, lat.: porticus, németül: Halle). Az ó-korban
és a jelenkorban más és más helyiségeket jelölünk meg e néven. A görögöknél és a
rómaiaknál a C. mindig oszlopos C. és nem más, mint szabadon álló, v. valamely
épületnek támaszkodó födött folyosó, melynek tetejét oszlopok tartják. A
lakosság ezen többé-kevésbbé hosszu födött folyosókat, melyek sokszor egy egész
nagy nyilvános teret szegélyeztek, vagy valamely középülethez, mint p.
szinházhoz, gimnáziumhoz, templomhoz hozzáépíttettek, sétahelyül, vagy
előadásoknak, gyüléseknek megtartására használta. Ezen oszlopos C.-ok v.
egészen nyitottak v. részben csukottak voltak, mely utóbbi esetben az oszlopok
közeit fallal nem az egész magasságban töltötték ki és azt festményekkel v.
szobrászati művekkel díszítették. Belül ülések (ephedre) voltak. A nyitott
C.-oknak vagy az egyik oldaluk volt elfalazva, vagy a közepükön emelkedett
végig egy mindkét oldalán befestett fal, mely a folyosót igy két, mindkét
oldalon nyitott részre osztotta. Görögországnak festményekkel díszített C.-ai
közül a leghiresebb volt a stoa Poikile Athénben; mellette még a spártai persa
C., Attalos és Eumenes C.-ai Ahténben említtetnek sokszor. Ha az oszlopos C.
épületet (p. templomot) köröskörül szegélyezett, akkor azt «Peripteros»-nak
hivták; ha szabad teret vett körül, akkor «Peristylos» volt. A folyosók
hosszusága szerint voltak Porticus stadiate-k, semistadiatae-k, az oszlopsorok
száma szerint Porticus duplices-ek, triplices-ek stb. E C.-okat gyakran viztartó-medencék,
szökőkutak is díszítették. A rómaiak oszlopos C.-ai amellett, hogy a
görögökéhez hasonló célokat szolgáltak, még más egyebekre is használtattak.
Törvényt szolgáltak, szenátusgyüléseket tartottak bennök; a filozofusok
(stoikusok) elődásaiknak megtartására, a kalmárok adás-vevésre, képeknek és
egyéb áruknak kiállítására használták. Elnevezésüket v. a mellettük levő
nyilvános épületektől kapták, v. építőiktől, v. a bennük levő hiresebb
festménytől. - Korunkban C.-nak hivjuk a nagyobb méretü fedett, szellős,
sokszor egészen vasszerkezetü épületet, mely vásárok tartására, áruk kirakására
stb. szolgál, mint p. az áru-, gabona-, vásár-C.-ok, ugyszintén testgyakorlatok
számára, mint p. a torna-C., vagy templomok, muzeumok és más nyilvános épületek
főhomlokzata elé emelt oszlopos, a bejáratot födő előteret; vagy nagyobb
épületek belsejében a vesztibült vagyis az elő-C.-ot, melyen keresztül a többi
helyiségekhez juthatni, vagy végezetül a fürdőkön és gyógyhelyeken emelt
hosszu, födött oszlopos folyosókat (ivó C.-ok stb.), melyek azt a célt
szolgálják, hogy a kurát használók alattuk nagy melegben vagy esős időben is
sétálhassanak.
A vasuti építkezéseknél kétféle C. van, u. m. az elő-C. és
az érkezési, illetve indulási C. Ma már a legegyszerübb építkezések
beosztásánál is tekintettel vannak az elő-C.-ra. A vasuti építkezéseknél van
kiváló fontossága, mert ez ama gócpont, honnan az utazó közönség a különböző
célokra berendezett helyiségekbe szétoszlik. Az elő-C.-ba helyezik el ezenkivül
a külbönöző pénztárakat, dohánytőzsdét, hirlap- és könyvelárusító polcokat,
ruhatárakat stb. Az ujabb építkezéseknél a kiváló szerephez illő
monumentálisabb jelleg szerint is építik s az épület külsején is feltüntetik
centrális jellegét. A nagyobb pályaházaknál azonban az érkező és induló vonatok
is tető alá jutnak. Ezek a csarnokok az érkezési és indulási C.-ok. Hazánkban
volt tiszai vasut több állomásán (Püspök-Ladányon, Nagyváradon) építettek
ilynemü egyszerü, de tetszetős berendezésü C.-okat. Ujabban azonban, mint
minden más téren, itt is óriási méretek betetőzése válván szükségessé,
befedésükre faszerkezet helyett kőpillérekre támaszkodó vas tető-szerkezeteket
használnak. A külföldön, mint a mellékelt ábrából látható, óriási tetők lettek
előállítva (az ábrában a különböző csarnokok ugyanazon léptékben vannak
rajzolva, hogy egymáshoz mért viszonylagos nagyságuk megitélhető legyen).
Magyarországon csak a budapesti kelet és nyugati pályaudvar csarnoka méltó
említésre, mindkettőnek szabad szélessége 42 méter.
Forrás: Pallas Nagylexikon