Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
császár emperor
császár imperator
császár kaiser
császári caesarean
császári imperatoria...
császári ön... kaiserism
császárkört... white butte...
császármets... caesarean o...
császármets... caesarean s...
császárné empress
császárszak... pansy
császárzsem... kaiser roll...

Magyar Magyar Német Német
császár Kaiser (r)
császárnő &... Kaiserin (e...

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Császár

1. Ferenc (kolgyári), jogi és szépirodalmi iró, szül. Zala-Egerszegen 1807 jul. 9., megh. 1858 augusztus 17-én. 1822-ben a bencések szerzetébe lépett Pannonhalmán, hol a lelkes Guzmics Izidor buzdításai nagy befolyással voltak nemes irányu s költészetre hajló lelkületére. Egy pár év mulva azonban már kilépett a szerzetesrendből s Győrben tanulmányait végezve, a veszprémi egyházba lépett át s egyszersmind Draskovich gróf fiainak nevelője volt. Azután a pesti központi szemináriumba ment hittudományi tanulmányainak folytatására, de itt felismerve hivatását, végkép szakított az egyházi pályával s jogi tanulmányokra adta magát Pesten és Zágrábban. 1830. a pesti egyetemen szigorlatot tévén, ugyanez év novemberében a fiumei gimnáziumban a magyar nyelv és irodalom rendes tanára lett, s itt vetette meg alapját későbbi előmenetelének, mert Fiumében alkalma volt megtanulni az olasz nyelvet, s miután a fiumei kormányszéknél alkalmazva volt, megismerkedett az akkor Magyarországba igen kevesek által ismert váltó- és kereskedelmi joggal is. A kedves modoru, feltünő szépségü ifju annyira megnyerte a fiumei hatóságok s társaskörök szeretetét, hogy a város a tanári széken s a városi ügyekben kifejtett buzgalma dijául őt patricius tanácsosai sorába igtatta. 1833. ügyvédi oklevelet nyervén, 1835. szülő megyéje által táblabiróvá választatott s 1837. a fiumei kir. váltó- s kereskedelmi és tengeri konzulátusi törvényszéknél előbb igazgatóvá, majd birói szavazattal felruházott aktuáriussá neveztetett ki. 1840. év elején a pesti váltótörvényszék ülnökévé s miután itt magát kitüntette s váltójogi munkáival is hirre kapott, már 1846. a hétszemélyes tábla váltóosztályának birájává nevezték ki. E magas hivatalát 1849 junius végéig viselte, akkor azonban a változott viszonyok közt egyszerre elvesztette, mert hazafias egyénisége nem tetszett az akkori hatalomnak. Pesten ügyvédi irodát nyitott, s mellett irói tollával, lapszerkesztéssel kereste kenyerét. A m. akadémia már 1832. levelező s 1847. tiszteleti tagjává, a Kisfaludy-társaság pedig, mint az olasz irodalom alapos ismerőjét, 1845. szintén tagjává választotta. Ugyancsak az akadémia, hogy anyagi szükségein ezáltal is némileg segítsen, 1853. ügyészévé választotta s ügyvédi munkái jelentékenyen szaporodtak nagy urbéri perekkel s csődgondnokságokkal, ugy hogy Kerepesen falusi tuszkulánumot szerezhetett, hol ügyvédi vesződségei után kedvenc muzsája karjain pihenhetett. Az akadémiában Suhayda János kuriai biró mondott felette emlékbeszédet.

Irodalmi munkássga igen nagy terjedelmü, s két irányban érvényesült, t. i. a jogtudományban s különösen a váltó- és kereskedelmi jogban s a szépirodalomban. Az első helyen említett munkakörbe tartoznak: Váltójoga, mely három kiadást ért; A váltó-óvások (1840); Váltójogi műszótár (1840); Irománypéldák; A magyar csőtörvénykezés rendszere (1848); Az adós személye meg nem itélhető (1848. akadémiai székfoglaló értekezés); A magyarországi biróság szervezetet s perlekedési rendet szabályozó rendeletek magyarázata (1850) stb. Inkább csak száraz gyakorlati s pénzkeresetre irányzott, mint magasabb tudományos beccsel biró, de hasznos s az uj tudományt sikeresen terjesztő munkák. A szépirodalmi keretbe tartoznak: Kemendvár, rege (1828, gyenge fiatalkori mű); Szonettkoszoru (Fiume 1831); Kritikát érdeklő levelek (Pest 1832); Költemények (1841, második bővített kiadás 1846); Tihany ostroma (lantos dráma, zenéje Thern Károlytól 1845); Beszélyek (1846, 2 kötet); Őszi lombok (1857); Olasz költőkből (1857, Alighieri Dante: a pokol első négy éneke s Foscolo Hugó híres költeménye a sirokról stb.). Olaszból fordította Beccaria hires munkáját a bűnökről és büntetésekről, a Nőtelen philosophust, Nota Albert vigjátékát; Orestes szomorujátékot és Sofonisbát Alfieritől. Semmi rosszat cimü vigjátékot Bon Ferenc után, Silvio Pellico értekezését az emberi kötelességekről, s Francesca da Rimini szomorujátékát, Dante Alighieri Uj életét, a szerző életrajzával s jegyzetekkel stb. Irt továbbá, még Fiuméban tartózkodása alatt, magyar nyelvtant olaszok s németek használatára, értekezést a fiumei kikötőről, érdekes Utazást Olaszországban, két kötetben; Mitologiai zsebszótárt; szerkesztette az Aradi vészlapok címü diszes albumot s a Kliegl könyvet; száz meg száz cikket, verset, birálatot a különféle politikai, szépirodalmi és szaklapokba, nagy részint álnevek alatt is, mint Alkonyi, Kövessy, Tengeri, Zádor stb. 1850., azonnal a nemzeti harc legyőzése után, alapította a Pesti Napló politikai lapot (l. o.). Alapította továbbá 1855. a Divatcsarnok cimü szépirodalmi lapot, 1837. a Törvénykezési Lapokat, 1855-1857-re kiadta a Magyar Hölgyek naptárát, 1850. a Szépirodalmi könyvtárt, a Pesti Napló tárcájából átvett beszélyek három füzetét, de mindezen vállalatai nem sokáig éltek, s nagyobb sulyra és jelentőségre nem vergődtek.

Mint kritikus nagy ellenszenvet s éles polemiákat idézett elő Petőfi ellen irt birálataival, kivel egész egyénisége éles ellentétben állott, s kinek költői nagyságát, egyes szilajabb s a szaloni kényesebb izlést sértő kifejezései miatt, nem akarta elismerni s népies eredetiségét durvaságnak bélyegezte. Az ország s irodalom közvéleménye fellázadt e finnyáskodó birálgatás ellen s keményen és szigouran utasította vissza a támadásokat. Saját szépirodalmi művei közt legkitünőbbek olasz modorban irt szonettjei s matrózdalai; költészete általában sokkal erősebb a tiszta, szabatos forma, lágy érzelem, kifejezés, mint magasröptü uj eszmék, merészebb fordulatok s nemzeti sajátság tekintetében. Beszélyeit, novelláit is inkább ajánlja a csinos nyelv, a sima, könnyü előadás, mint megragadó, geniális tartalom. Tagadhatatlan érdeme a jó izlés s az a buzgóság, mellyel említett Albumai érdekében sok jeles irói tehetséget kétszer egyesített jótékony irányban, s hogy több jeles olasz iró művét igen jó fordításban ismertette meg a magyar olvasó közönséggel. Váltójogi munkái által pedig, melyek nagy kelendőségben részesültek, sokat tett az uj tudomány terjesztésére s birák és ügyvédek bevezetésére annak alapos ismeretébe Fogarassi Jánossal és Szinovácz Györggyel együtt.

2. C. György (kassai), sárospataki tanár, szül. Kassán, megh. Sárospatakon 1586. Tanítója Sárospatakon Szikszai Kovács Vazul volt, innen 1573. ment ki Wittenbergába, leginkább a Mágócsiak költségén, 1577-ben Kassa városa segítségével a boroszlói egyetemet látogatta. 1578. a sárospataki iskola igazgatója lett s később ugyanott a ref. papságot is viselte. Munkái: Oratio funebris de vita et obitu Basilii Fabricii Szikszoviani, Witteberge 1577; Carmina varia.

3. C. György, zeneszerző, szül. 1813., megh. 1850. A negyvenes években a nemzeti szinház operájának volt tagja s azután másod karmestere, s mint ilyen több operát is irt, melyek közül azonban csak a Kunok cimü élt hosszabb ideig, mig a többi, köztük a néhányszor szinre került Morzsinai Erzsébet is, minden tartósabb siker nélkül tünt el. Nem volt eredeti tehetség, sem gazdag fantáziáju zeneiró. Inkább ügyes kompilátor, ki az akkori kevert operai stilus hatásosabb részletei után szerkesztette össze műveit. Kunok operája is csak névleg szerepelt mint magyar dalmű.

4. C. Károly, tanár, szül. Pesten 1842 jan. 20. megh. Budapesten 1891 ápr. 30. A gimnáziumot a kegyesrendieknél végezte, kik közé 6-dik osztályos korában maga is belépett. A gimnázium végezte után két évig Temesváron s egyik Becskereken, 1865 óta pedig Selmecbányán volt tanár, innen Budapestre tettk át, hol 1869-ig működött és 1866. a tanári vizsgálatot letette. Az 1869-1870. tanévben Kolozsvárt volt tanár, hol e tanév végével kilépett a kegyesrendből s áttért a reform. hitre. Egy évig a kolozsvári polg. leányiskolának ideig. igazgatója volt, 1871 okt. 7-től a Budapest IV. ker. főreáliskolában a mennyiségtan tanára. 1882 óta a magyar-francia biztosító társaság matematikai tanácsosa volt. Munkái főkép a természettan, csillagászat s a mennyiségtan körébe tartoznak. Irt népisk. tankönyveket is. 1891. az egységes középiskola szervezéséről adott ki egy munkát s még ugyanabban az évben Hollandia kereskedelmi szakoktatásáról egy másikat. Népszerü tudományos irodalmunkat a következő fordításokkal gazdagította: Proctor: Más világok, mint a mienk (1875); Arago: Carnot életrajza, Monge életrajza (1879).

5. C. Sándor (pacséri), hétszemélyes táblai ülnök, szül. Bács vármegyében 1789., megh. 1850., hol családja mérsékelt vagyonu közbirtokos volt. Tanulmányait a pesti egyetemen végezvén, 1811. Temesmegye aljegyzője, utóbb főjegyzője s 1829-től 1835-ig alispánja lett, s ugyanonnét az 1825., 1830. s 1832-36-iki pozsonyi országgyülésekre követté választatott, s ott kitünt a rendszeres országos, nevezetesen az adóügyi s kommisszariatikus bizottmányokban ügyes tolla, az üléseken pedig szónoklata s gazdag szakismeretei által. Mint képviselő az országgyüléseken mérsékelt kormánypárti volt, de vélemény függetlenségét mindig fentartotta, s önállólag több izben az ellenzékkel szavazott. Mindamellett a jeles tehetségeit, folyékony szónoklatát, a törvényekben nagy jártasságát s becsületes, tiszta jellemét méltányló kormány a kir. tábla birájává nevezte s 1836-tól 1840-ig ama nehéz években, midőn a szabadelvü mozgalmak által felingerelt kormány a Kossuth Lajos s az országgyülési ifjak (Lovassy László és társai) ellen törvénysértő önkénnyel intézett állampereket indította s a vádoltak elitéltetését erőltette, a királyi tábla birája volt, s mint ilyen tette magát köztiszteletet s hazafiui hála tárgyává, mert ő volt az, aki birói függetlenségét, meggyőződése szabadságát semmi tekintetnek alá nem rendelte, szolgalelkü biró társai ellen kátói szigorral fellépett, s csupán Földváry Ferenc társa által pártoltatva, a törvénytelenül vádoltak felmentésére szavazott. Ennek folytán le is mondott megutált hivataláról, hol a birák nagy többségének szavazatai akkor a hatalom magas szemöldének intésétől függöttek. A birói hivatalról lemondása után gr. Bissingen krassómegyei uradalmában lett meghatalmazott igazgató, aztán pedig 1848-ig visszavonulva élt Buziáson Temesmegyében, honnét az 1848-ki igazságügyminiszter, Deák Ferenc, egykori országgyülési követtársa vonta elő, s jutalmául a kir. táblánál bizonyított bátor függetlenségének, kinevezte a hétszemélyes tábla birájává.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is