Csatarend
(Ordre de bataille), a csapatok csatára való sorakozásának
egyszer mindenkorra megállapított rendje, mely szerint a legujabb korig a
seregrészek csatára fejlődtek fel, ha módosító rendeletet nem kaptak. A
legujabb korban a seregrészek csapatai minden harc előtt külön rendelkezés
szerint osztatnak szét a harctéren, amint ezt a terep, a harc célja és az
ellenséges hadi erők elhelyezése és működése megkivánja. A C.-t azelőtt
normál-felállításnak is nevezték és megkülönböztettek: szárnyankénti és
harcvonalkénti C.-t. A szárnyankénti C.-ben a csatára felvonuló ezredek és
dandárok egymás mellett fejlődtek fel két, esetleg három harcvonalban. A
harcvonalkénti csatarendben ellenben az ezredek vagy néha egész dandárok is
csak egy-egy harcvonalat képezve egymás mögé állíttattak. Az e század ötvenes
éveig alkalmazott C.-ben a tüzérség többnyire az első harcvonal közepébe vagy
egyik szárnyától oldalvást állíttatott fel; a gyalogság nagyobb része két
harcrendben fejlődött fel s a lovasság vagy csak az egyik, vagy pedig mint a
két szárnyon, vagy a seregrész közepe mögött várta be a támadásra alkalmas
pillanatot. A csatára felfejlődött seregrésznek végre egy része a csatavonal
mögött állt, mint tartalék, amelyet csak is a döntés pillanatában vezettek
előre. Rézsutos C. keletkezik, ha a támadó fél egyik igen erős szárnyával előre
nyomul s e közben esetleg az ellenfélt át is karolja, mig a másik sokkal
gyengébb szárnyát előbb hátra tartja, azután pedig azzal csak áltámadásokkal
fenyegeti az ellenséget addig, amíg a valóban erélyesen támadó szárny győzött s
az ellenséget lehetőleg a hadászati alapjához vezető főutaktól elszorította,
amikor azután az előbb csak demonstráló s következőleg közönségesen kevésbbé
gyengített szárnyat bizták meg az ellenség üldözésével.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|