Csatskó

Imre, a magyar királyi kuria birája, jogtudományi iró s a magy. akadémia levelező tagja, született Vácon 1804 november 5., hol atyja az elemi iskolák tanítója volt, meghalt Budapesten 1874 febr. 23. Tanulmányait Vácon, Budán s a pesti egyetemen bevégezvén, s bölcselet- és jogtudorrá avattatván, 1828. ügyvédi oklevelet is nyert. De több kedvet érzett az elméleti tudományos pályára, mint az ügyvédi gyakorlatra s már az említett évben a természetjog és magyar közjog tanára lett a kassai kir. akadémián, s ez idő alatt két éven át az akadémia jegyzője s könyvtárnoka is volt. 1834. a győri kir. akadémiához tették át, s ez állásában élénk részt vett Győr vármegye közgyülésein a közügyek tárgyalásában, a követutasításokban, különösen a népnevelés ügyét illető javaslatot dolgozott ki, melyet a megye, követeinek utasításul adott az 1843-iki országgyülésre. Ugyanez időben a füssi, bácsai és vécsei egyháznemesi székek táblabirája lett. 1844. kir. könyvvizsgálónak neveztetett ki, s e nem éppen népszerü hivatalt mérséklettel s ildomosan viselte, és midőn 1847. a kir. helytartótanács mellett tanulmányi s ezzel kapcsolatos könyvbiráló bizottság állíttatott fel, annak egyik elnökévé mozdíttatott elő; 1848. azonban a helytartó tanács működése megszünvén, nyugalomba helyeztetett. Az u. n. Bach-rendszer uralma alatt is folytonosan szolgált, mert erre anyagi s családi helyzeténél fogva utalva volt; már 1849 végén fehérvmegyei iskolai felügyelő, majd 1850. a pesti főügyészségnél előadó lett, 1851. pedig a birói pályára lépett, melyen azután állandóan megmaradt, s különösen mint egyes biró a fenyítő ügyeket intézte. A biróságoknak 1854. létre jött szervezése alkalmával a jászberényi törvényszékhez helyeztetett el, hol a rögtönbiróság elnöke is is volt, 1859. pedig a pesti országos főtörvényszéknél lett előadó tanácsos. Az 1859. októberi diploma folytán az ősi kir. kuria előbbi alakjában helyreállíttatván, Csatskó, a legtudósabb birák egyike, a kir. tábla birájává neveztetett ki, s ez állásában a tábla 1869-iki uj szervezése alkalmával is megmaradt, s már ezt megelőzőleg sz ámos enqu?teben és törvényelőkészítő bizottságban munkás részt vett, ugy a polgári, mint főképen a büntetőjog körében, mely kedvenc tanulmánya volt. Egy ideig, birói teendőktől fölmentve, a büntető-törvényjavaslat átvizsgálásával bizta meg a miniszter, Horváth Boldizsár, s erre vonatkozó becses kézirati munkája az akadémia levéltárában őriztetik. Munkás részt vett a budapesti ügyvédi egylet tanácskozásaiban, s az első magyar jogászgyülésen is a büntetőjogi osztály tárgyalásait vezette s ez alkalommal a halálbüntetés ellen nyilatkozott, melynek célszerütlenségét és szükségtelenségét erős érvekkel vitatta. 1870-73. a jogászgyülés állandó bizottságának tagja volt, s végre, ennyi érdemeiért, 1871 ápr. 30. a kir. kuria birájává neveztetett ki. A magyar tud. akadémia 1839. választotta levelező tagjává, s ott maga Pauler Tivadar igazságügyminiszter mondott felette emlékbeszédet, melyben érdemeit elismerve méltányolta. Nagyobb jogi munkái: Bevezetés a természetjogba és a tiszta általános természeti jog (Győr 1839); Büntetőjogi elméletek (u. o. 1843); Büntetőjog elemei (Pest 1850); Az 1852 máj. 22-iki austriai büntető törvény magyarázata (1853); Az 1853 jul. 29-én kihirdetett austriai büntető perrendtartás magyarázata (1854, Uj Törvénytár, VI., VII.); A francia polgári törvénykezés, különösen a birósági szervezet, és annak alapelvei (1867, igen érdekes munka); A büntetési rendszerről általában, különösen a halálbüntetésről Poroszországban (1870, az Akadémiai Értekezések során). Ezeken kivül számos becses jogtudományi cikket közölt a lapok- és folyóiratokban, nevezetesen: Grohman a halálbüntetések ellen irt értekezésének fordítása (a Sasban 1832); Természetjogi töredékeket az Atheneumban (1841); A gonoszság és vétkességről (Akad. Ért.); A halálbüntetés története Magyarországon stb. Foglalkozott még táj- és bölcseleti műszavak gyüjtésével, sőt szépirodalmi, drámai kisérletekkel is. A zenének szakértő kedvelője s művelője és mint ilyen, a nemzeti zenede igazg. választmányának buzgó tagja, s műbirálóbizottságának elnöke volt; ez képezte száraz hivatalos életének költészetét. Politikai nézeteiben mindenkor mérsékelt konzervativ volt, s az időszaki sajtóban ily irányban működött; - jogászi elveiben azonban határozott reformer, mint ezt becses irodalmi művei bizonyítják, s különösen a halálbüntetés elleni erélyes küzdelme.

Forrás: Pallas Nagylexikon