Csavarkapocs

(csavaros csatló), A vasuti járóművek egymáshoz kapcsolására szolgáló eszköz. Főrészei a kengyel, a hevederpár s az orsó. Minden lokomotiv vagy kocsi 2 csavarkapoccsal van ellátva (egy elül, egy hátul), mely a vonóhorgon függ. A kapcsolást ugy eszközlik, hogy p. az összetolt kocsik egyikének csavarkapcsát felemelik s kengyelét a másik kocsi vonóhorogjára akasztják. Az orsó forgatásával a kapcsot a szükséghez képest összehuzhatják, hogy a kapcsolást szorosabbá tegyék. Minthogy 2 kocsi kapcsolásánál mindig 2 csavarkapocs kerül egymással szembe, az egyik a kapcsolásra, a másik pedig tartalékul szolgál s lelógó kengyelénél fogva egy kis horogra akasztatik a kocsi mellgerendája alatt, hogy menetközben ne himbálódzék. A vonatszakadások meggátlására azonban mind általánosabban kezdik a második csavarkapcsot is felhasználni. Egy módja ennek az, hogy a hosszura eresztett 2. csavarkapocs szintén beakasztatik az átellenes vonó horogba, e-be; ez a biztonsági kapocs a Nándor császár-vasutnál használtatik (átdugó kapocs). Egy másik megoldás az u. n. porosz szabványu biztonsági kapocs (dk) közbeiktatásával van elérve, azáltal, hogy a beakasztás ennek a horogjába történik, mint az ábra mutatja. Ez a biztonsági kapocs hazánkban is el van terjedve s az uj kocsik már ezzel együtt szállíttatnak. Az egymás átellenében levő két ily biztonsági kapocs szükség esetén, p. ha az egyik C. elszakad, egymásba is kapcsolható és pedig az egyiknek kengyele (k v. k₁) a másiknak horogjába (d v. d₁-be). A csavarkapocs vas- vagy lágyacélból készül.

Forrás: Pallas Nagylexikon