Csejte

(Csejthe, Csachtice), kisközség Nyitra vmegye vágujhelyi j.-ban, (1891) 1909 tót és német lak., vasuti megállóval, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A községtől DNy-ra, kopasz hegyen emelkedik a ma romokban heverő vár, melyről első izben a XIII. században történik említés. 1465. a Kosztolányból megszökött Svehlát és 250 rabtársát (zsebrákot) a vár kapuja előtt akasztatta fel Magyar Balázs, a királyi hadak vezére. Később az Országh grófi család birtokába ment át, ennek kihalta után a kir. fiskusra szállt s II. Miksa cserébe adta Kanizsai Orsolyának a kanizsai várért. Fia, Nádasdy Ferenc, nőül vette Báthory Erzsébetet (l. o.). Nádasdy Ferenc utóda, szintén Ferenc, az országbiró, 1671. lefejeztetvén, javait s ezek közt C. várát, a kincstár foglalta le. Lipót király a várat s a hozzátartozó uradalmat fele részben a Homonnai Drugetheknek, fele részben az Erdődyeknek adományozta. II. Rákóczy Ferenc korában, 1707-ig kuruc kézen volt a vár, akkor azonban Starhemberg Guido gróf császári tábornok foglalta el. De már a következő év nyarán maga a fejedelem, táborával Érsekujvárról Trencsén felé huzódva, egyik francia főtisztjét, De la Motte mérnökkari brigadérost küldötte ki C. vára megvételére, mely egy napi lövetés után, gyalogsági rohammal ment végbe. Kevés idő mulva bekövetkezett a trencséni ütközet, melynek legközelebbi következménye C. vára elvesztése volt. A csakhamar végkép elhagyott vár azóta romlásnak indult; omlatag falai közül sok régi magyar érmet, cserepet és kályhafiókot ástak ki, melyek egy része a gyulai muzeumba került. Ma közbirtokosság kezén van. Nevezetes a C. mögött levő dombokba vájt nagy kiterjedésü pincejáratk hálózata, melyek egy része már 1412. létezett; ma borpincékül szolgálnak. V. ö. Lovcsányi Gyula: A Vág és vidéke (Budapest 1881); Pechány Adolf: Kalauz a Vág völgyében (Budapest 1888).

Forrás: Pallas Nagylexikon