Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
cselekményirodalom, művészet, színház általános értelemben a műalkotásban ábrázolt eseménysorozatnak a szereplők (hősök) tevékenységéből felépülő alapszerkezete. szűkebb értelemben a színházművészetben a szereplők, színészek cselekedetei révén a nézők szeme előtt lejátszódó eseménysor. A főhős tetteire koncentráló egyenesvonalú ógörög cselekménnyel szemben a reneszánsz színpad már a fő és mellékcselekmények kombinációját alkalmazta. A klasszikus dramaturgia az expozíció-bonyodalom-válság-sorsfordulat-kibontakozás-katasztrófa sémát szentesítette. A modern színház (analitikus dráma, epikus színház stb.) szakít ezzel és sokkal bonyolultabb struktúrákat alakít ki. Az irodalmi műben a szereplők tevékenységéből felépülő alapszerkezet, amely művészeti áganként, azon belül műfajonként is különbözik. Az alkotó általában a cselekményre építi fel műve szerkezetét, annak menetében bontja ki mondanivalóját. Különböző mértékben, de igen nagy szerepet játszik a cselekmény az epikus és drámai műfajokban. A hagyományos típusú képzőművészeti alkotások dinamizmusát is felfoghatjuk cselekménynek, azaz egy cselekmény sor egy pillanatának, amit a művész rögzített. Az irodalomban az epikai és drámai művek szerkezete kötöttebb, nagyrészt a cselekmény fő mozzanatainak és a cselekményen kívüli elemeknek (pl. epizód, leírás stb.) egymásutánjából adódik. A cselekmény fő mozzanatai: a) a szereplőket és körülményeiket bemutató expozíció; b) a konfliktushelyzetet létrehozó bonyodalom; c) a cselekmény késleltetésekkel megszakított fejlődése, a kibontakozás, egészen a legfeszültebb pillanatig; d) az összeütközést ábrázoló szakasz, a tetőpont; e) a bonyodalom megszűnését ábrázoló rész, a megoldás. A modern irodalom meglehetősen szabadon kezeli a felsorolt folyamatot, különösen az utolsó mozzanat elhagyása és az időrend megbontása gyakori. Szerkesztette: Lapoda Multimédia Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|
Magyar
Angol
Német