Csemegi
Károly, kuriai tanácselnök, született 1826 május 3-án,
Csongrádon. A gimnáziumot Szegeden, a jogot Pesten végezte. Első alapítói
között volt az egyetemi magyar társulatnak, melynek alapszabályai
helybenhagyása érdekében hiában járt közbe Toldy Ferenc a nádornál, amiért az
egylet csak titokban működhetett. A szabadságharcban Batthyány Kázmér gr.
teljhatalmu orsz. biztos megbizásából egy zászlóalj gyalogságot és egy század
lovasságot alakított, s e csapat, melynek ő volt az őrnagyja s parancsnoka,
végigküzdötte a bánáti és bácskai hadjáratot és Lugosnál tette le a fegyvert.
Ezért a temesvári várba került s ott hosszabb fogságot szenvedett. A hadi
törvényszék besorozásra itélte, de alkalmatlannak találtatott, később azonban
ismét besorozásra itélték s csak miután Budán a Nándor-laktanyában 6 hónapot
töltött, felülvizsgálták és szabadon bocsátották. Ekkor ügyvéd lett Aradon s
mint védő és jogász országos hírre tett szert. Hazafias érzelmei miatt a
kormány rendőri felügyelet alatt tartotta, s ügyvédi irodáját Butiny oláh
faluba helyezte át. Az alkotmány visszaállítása után Horváth Boldizsár mint
titkárt s tiszteletbeli osztálytanácsost hívta meg az igazságügyminisztériumba,
hol csakhamar min. tanácsossá, majd államtitkárrá lépett elő. Ebben az időben a
miniszter megbizásából javaslatot dolgozott ki a birósági szervezetről, melynek
első fejezetéből lett az 1869. évi IV. t.-c. a birói hatalomról. Fiuménak
igazságügyi bekebelezése Magyarországba az ő érdeme. Nagyszabásu működésének
kimagasló pontja azonban a korszakot alkotó magyar büntető törvénykönyv, mely
nemcsak a magyar gyakorlati élet egyik legégetőbb szükségét a jogásznemzet
fényes tradicióinak megfelelően elégítette ki, hanem egyes, alárendeltebb
jelentőségü hiányai mellett is a hazai törvényhozásnak hosszu időre szilárd
alapját fogja képezni. A törvénykönyvhöz irt nagyszabásu indokolás maradandó
tudományos s irodalmi beccsel bír. Ez mutatta be s tárta fel először a hazai
jogászok előtt a külföldnek szellemi kincsbányáit s kiinduló pontjává vált a
most virágzónak mondható büntetőjogi irodalmunknak. C. 1879. kuriai tanácselnök
lett s ebben a minőségében a btkvben letett nagy elvek gyakorlati
érvényesítésének szenteli erejét; kiváló gondot fordítván a bűnvádi eljárásunk fejlődésére
is, melyről a kormány megbizásából két javaslatot is dolgozott ki, amelyek a
későbbi javaslatoknak is alapját képezik. Hogy bűnvádi eljárási törvény
hiányában hazai eljárásunk a modern büntetőper teljes magaslatán áll s a
tudomány által felismert gyakorlati igazságok gyakorlati érvényesítésében a
külföld legmíveltebb államait nemcsak utólérte, de több tekintetben meg is
haladta, az jó részben szinte az ő érdeme. Működése úgy a jogalkotás, mint a
jogalkalmazás, a tudományos jogművelés terén hazánkban korszakot alkotó. A
magyar jogászegyletnek ő a megalapítója. Érdemei elismeréseül 1878. a Szent
István-rend középkeresztjét kapta; 1882. valóságos belső titkos tanácsos lett.
Munkái: A jogvesztés elmélete és az államjog (Pest 1872); A magyar bűnvádi eljárás
szervezetének indokai (Budapest 1882); Magyar bűnvádi eljárás a törvényszékek
előtt (Budapest 1883). Büntetőtörvénykönyvét a francia kormány lefordíttatta s
e cimen tette közzé: Code pénal hongrois des crimes et des délits. (Paris
1885).
Csemelet v. csömölet (olasz ciambellotto, spanyol
chamelote): XVI. s XVII. századi iratainkban vászonféle szövet neve (németül
Kamelott, franc. camelot). - V. ö. Szarvas G. cikkét, M. Nyelvőr XIII. 97.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|