Csendőrség

A közbiztonsági szolgálat teljesítésére rendelt, katonailag szervezett őrtest. Feladata: működési területén a személy- és vagyonbiztonságot megóvni, a békét és közrendet fenntartani, a büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését, a véletlenségből vagy bármily természetü mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat lehetőleg megakadályozni, a megzavart rendet és békét helyreállítani, az ezek ellen vétőket kitudni, s megfenyítés végett az illetékes biróságnak vagy hatóságnak feljelenteni, illetőleg átadni. A magyar királyi cendőrség katonai és fegyverzeti tekintetben, továbbá a tisztek és összes csendőrök mindennemü személyi ügyeikben saját előljáróik, és utolsó sorban, amint azt az 1881. évi III. t.-c. 8. §-a előirja, a m. kir. honvédelmi miniszter alá, a közbiztonsági szolgálat teljesítésére és gazdászati ügyekre nézve pedig a m. kir. belügyminiszter alá vannak rendelve. Magyarország területe Budapest főváros kivételével az 1881. évi III. t.-c. alapján hat csendőrkerületre osztatott fel, ugyanannyi csendőrparancsnoksággal és pedig I. ker. Kolozsvár 4 szárnyparancsnoksággal; III. kerület Szeged 3 szárnyparancsnoksággal; II. kerület Budapest (vidéki hatáskörrel) 3 szárnyparancsnoksággal; IV. ker. Kassa 3 szárnyparancsnoksággal; V. ker. Pozsony 2 szárnyparancsnoksággal; VI. ker. Székesfehérvár 3 szárnyparancsnoksággal. Midőn a csendőr a törvényes megtorlás céljából kötelességszerüleg fellép, az illetőt vagy illetőket mindenekelőtt «a törvény nevében» szavakkal szólítja meg. A szolgálatban levő csendőr felhivásának mindenki - különbség nélkül, legyen az akár polgári, akár katonai személy - utólagos panaszlási jogának fentartása mellett engedelmeskedni tartozik. A szolgálatot teljesítő csendőr fegyverének használatára mindenki ellen jogosítva van: 1. aki a csendőrt erőszakosan megsérti vagy támadással veszélyesen fenyegeti, 2. ha a tetten ért gonosztevő, vagy alapos gyanuval terhelt egyén felfegyverkezve lévén, az előzetes felszólítás dacára magát önként meg nem adja, vagy esetleg védett helyzetéből előjönni vonakodik; 3. aki figyelmeztető utasításainak tettlegesen ellenszegül; 4. aki mint veszélyes gonosztevő a C. által elfogatik vagy őrizet alá adatik, és bár erőszakos ellenállás nélkül, de a megállításra célzó fenyegető rákiáltás dacára elfut, ha visszatartására más mód nem létezik; 5. aki ellenséges viszonyok között magát gyanussá teszi, és a felvilágosításra kielégítő válasz nélkül elszalad. Ha a fegyvernek, a fent elősorolt esetekben történt alkalmazása folytán az ellenszegülőnek testileg súlyos megsértése vagy annak halála következett be, akkor a tényálladék honvédbiróságilag kinyomozandó és az eredmény az érdekelt csendőr vallomásával összehasonlítandó. Ha az e végre kiküldött bizottság határozatilag kimondja, hogy a csendőr a szolgálati utasításoknak megfelelően járt el, ez a csendőrparancsnokság által a napiparancsban közzéteendő; ha azonban oly jogos gyanuokok mutatkoznak, melyeknél fogva a csendőr fegyverhasználati jogával való visszaéléssel jogosan vádolható, ellene a bizottság ebbeli véleménye alapján a haditörvényszéki vizsgálat rendelendő el.

Mozgósításkor a hadseregnél «Tábori csendőrség»-et szerveznek, mely a magasabb parancsnokságokhoz osztatik be, hogy a vezérkari közegeknek alárendelve, és tábori rendőri, karhatalmi, futár, kisérő, küldönc, biztonsági szolgálatot teljesítsen. Minden törzs- és főhadiszálláshoz egy tábori csendőrosztagot osztanak be, melyeknek parancsnoka altiszt (hadosztályoknál) v. tiszt (hadtest, stb. főhadiszállásokon). A tábori csendőrség tisztjeit és gyalogcsendőreit mozgósításkor a békében is fennálló csendőrségtől veszik, mig a lovasított csendőröket a lovasság adja.

Forrás: Pallas Nagylexikon