Cseresznyefa

(növ., Cerasus Tourn.), majd önálló génusz, majd a Prunus algénusza, a mandolafélék fája és cserjéje, hasítéktalan elliptikus, fürészelt levelekkel, a lombbal együtt v. valamivel hamarább nyiló, hosszunyeles, páronként álló v. egyszerü ernyővirágzattal, gömbölyü, nem deres, sima és barázdátlan gyümölccsel, sima és gömbölyded csonthéjjal. Az igazi Cerasusnak három főfaja van: a meggy (l. o.), mely növényszisztematikai tekintetben a C.-től generice el nem választható, a cseppmeggy meg az édes C. (Cerasus v. Prunus avium L.). A C.-t a meggytől csak a hosszabb, ráncos és szőrös levél, az 1-2 mirigyes levélnyél, a levéltelen bimbó, valamint a gyümölcs édes ize különbözteti meg. Az igazi C. (Prunus avium L., Cerasus dulcis Gärtn., C. nigra Mill.) egész 15-18 m. magas, 1-1¹/₄ m. átmérős fa; levele hosszas, kétszer fürészelt, kihegyezett és visszája főleg fiatalkorban szőrös. Áprilisban és májusban virít, virága fehér, s mindig a másod éves ágon jelentkezik. Európai fa, erdeinkben vadon terem: 1150 m.-ig felhat a hegyekre, egész a jegenye- fenyőfa övébe (vad v. erdei C.). Ha nem bennszülött erdei fánk lenne, akkor már a történetirás előtt terjedt el Elő-Ázisából mindenféle Európa hegyein. A vad C. gyümölcse piros, apróbbszemü és vékonyabb husu; a termesztetté hosszabb és nagyobb. Tarackot nem bocsát, mint a meggy. Számos kerti cseresznyefajtánk az erdei cseresznyefa ápolásából és nemesítéséből származik, gyümölcséért ültetett fajtáin kivül a tarkalevelü meg a teljes virágu kerti díszfa. Európában egész Norvégországig, Szibéria déli részén Japánban, É.-Amerikában és Ausztráliában is termesztik.

A cseresznye általában kedvelt gyümölcsfajta, sokféléhez felhasználható, de tulérve nehezebben emészthető. Befőzni a keményebb fajtát s puhulása előtt szokás választani, pálinkát (maraszkinó), ecetet is főznek belőle, megaszalni a legérettebbet szokás. Ha a cseresznyét csonthéja nélkül aszalják meg, cseresznyemazsola a neve. Magvából kövér olajat sajtolnak; a mag amigdalin tartalmu, összetörve, megvizejtve és desztillálva, keserü mandola-olaj- és kéksav tartalmu desztillát lesz belőle, s keserü mandola helyett használják. A vad fácskát gyakran kertbe ültetik és belé nemeset oltanak. Hogy erőteljes vadtőt nevelhessünk, egész érett gyümölcsöt kell husostól, de nem mélyre ültetni. A C. fá a sárga vagy sárgapiros, csikolt és lángosrajzu, számos bélsugárral, jól kifejlődött évgyűrűkkel, durva, de fénylő, meglehetős kemény, de nehezen hasítható, feldolgozni könnyü, csávázás után a mahagonifához lesz hasonló. Asztalos, esztergályos v. műtárgyak készítésére szivesen megveszik. Tartós boros és ecetes hordó is lesz belőle; a szenét is felhasználják. Törzséből némelykor sok cseresznye-mézgát izzad.

Betegségei

A) Kedvezőtlen életviszonyok által okozott betegségek: 1. Ághegyszáradás (l. Almabetegségek alatt). 2. A gyümölcs repedezése. Oka, hogy a héjon valami kis seb támadt (rovarszurás stb. által), amelyen át esős időben a viz a cseresznye husába hatolt; a cseresznye husa nagy mennyiségü vizet képes magába felszivni, megdagad, feszíti a héjat, mely a feszítést nem tudja kiállni s megreped. 3. Gumifolyás. Abban áll, hogy a törzs vagy egyes ágak bizonyos helyeiről sárga, barna vagy vörösbarna ragadós folyadék folyik ki, mely néha csak cseppeket, máskor azonban nagyobb csomókat alkot. 4. Sárgaság. 5. Sápadtkórság. 6. Nyurgaság. 7. Rák. 8. Fagydaganat. 9. Morzsásodás. 10. Gumósodás. 11. Rothadás. 12. Gyökérrothadás. 13. Gyökérpenész.

B) Élősködők által okozott betegségek: 1. A Gnomonia erythrostoma Fuck. nevü gomba, megtámadván a cseresznye-, v. a meggyleveleket, azokon kezdetben csak elmosódott, később azonban egyre jobban feltünő sárga foltokat okoz; a levelek később elbarnulva, összeszáradnak és összecsavarodnak, de ősszel nem hullanak le, hanem horogszerüen meggörbült nyelükkel csüngve maradnak a fán. A Gnomonia gomba által megtámadott fákon nagyon gyakran a gyümölcs csak féloldalt fejlődik ki, a másik fele satnya marad, nem levesedik meg. E betegség ellen jó eredménnyel jár, ha egyes nagyobb cseresznyetermelő területeken télen át a fán függve maradt beteg leveleket leszedik és elégetik. 2. Az Exoascus Wiesneri Rátkay (más neve: Ex. deformans Fakl.) nevü gomba a fa ágait, hajtásait és leveleit támadja meg, az ágak abnormisan megvastagodnak s emellett oldalágaik fészekszerü csomót alkotnak, amit a nép boszorkányseprőnek (l. o.) nevez; ha a fiatal hajtásokba hatol be a gomba, úgy ezeken a levelek korán jelentkeznek, soká vörösek maradnak (nem mint az egészségesek, melyek hamar megzöldülnek) s később felhólyagosodnak, megfodrosodnak, alsó lapjukon lisztnemü behintést mutatva. A betegség ellen ajánlható a fák erős visszametszése s a lemetszett ágak elégetése; ha a visszametszés nem elég erős, úgy a betegség egy vagy két évig nem jelentkezik, de azután ujra feltünik. 3. Rozsda, a különben egészséges, zöldszinü leveleken sárgás, vereses, később sötétbarna foltok jelentkeznek, melyeket a Puccinia Cerasi Cast. nevü rozsdagomba okoz. 4. Lisztharmat, ellene a kénezés használ. 5. A Monilia fructigena Pers. nevü gomba a gyümölcsöt támadja meg, azon molyhos, piszkos csomókat alkot; a megtámadott gyümölcs összeaszik, még a gyümölcsérés előtt leesik, sokszor azonban egész télen át a fán csüngve marad. Ellene ajánlatos kora tavasszal a fán maradt s a fa alatt található aszott gyümölcs összeszedése és elégetése. 6. A Cylindrosporium Padi Karst. nevü gomba a nyár folyamában a levelek felső lapján vörhenyes foltokat okoz, melyek egyre jobban terjednek s a levél elszáradását vonják maguk után. 7. A Phyllosticta prunicola Sacc. nevü gomba a leveleken apró, sötétebb szegéllyel körülvett, a Phyllosticta vulgaris Desm. pedig nagy, szintén sötétebb szegéllyel körülvett barna foltokat okoz. 8. A Septoria Cerasi Pass. a leveleken sötétvörös, a Septoria effusa Desm. halavány vörös kerekded, száraz foltokat okoz. 9. A Cercospora cerasella Sacc. nevü gomba a leveleken halványbarna kerekded foltokat okoz. 10. A Clasterosporium Amygdalearum Sacc. nevü gomba a leveleken kerek, sötétpirosan szegélyezett foltokat okoz; a 7-10 alatt említett betegségek ellen, ha a fákat erősen támadnák meg, a beteg levelek összeszedése és elégetése ajánlható. 11. A még fejletlen gyümölcsön a Fusicladium Cerasi Succ. nevü gomba bársonynemü bevonatot okoz, mely a gyümölcs kifejlését gátolja; ellene a beteg fák ágainak 10%-os vasgálicoldattal való bemázolását ajánlják.

Forrás: Pallas Nagylexikon