Csernisevszkij
Gavrilovics Miklós, orosz iró, szül. Szaratovban 1828 jun.
19. (ó naptár), meghalt u. o. 1889 okt. 17. Az egyházi pályára készült s már
szeminarista korában szorgalmasan tanult idegen nyelveket, úgy hogy végül
tudott latinul, görögül, zsidóul, tatárul, franciául, németül, lengyelül és
angolul s e nyelvtudomány révén roppant nagy olvasottságra tett szert. A
szemináriumból kilépve, a szent-pétervári egyetemre ment, annak elvégzése után
egyideig tanár volt, azután egészen az irodalomra adta magát. Kiválóképen
irodalomtörténeti és kritikai irányban működött, de társadalmi kérdésekkel is
foglalkozott, s mint ilyen, szocialisztikus tendenciákat vallott. Emiatt 1862.
elfogták, biróság elé állították s elitéltetvén, Keleti Szibériába
számkivetették. Számkivetésében irta: Sto djelatj? (Mit tegyünk?) cimü hires
irányregényét (Vevey 1867; Genf 1877; magyarul Sasvári Ármin fordításában),
mely nagy idealizmust és emberszeretetet árul el. Munkái még: Lessing i jevo
vremja (Lessing és kora); Kapital i trud (Tőke és munka 1860); Karakter
cselovjecseszkavo znaníja (Az emberi tudás jellemzése). Számkivetésébne
lefordította Weber Világtörténetét; Ocserki gogoljevszkavo perioda (Rajzok a
Gogolj-időszakból) és ezeken kivül számos esztétikai cikket irt. 1882. végén
amnesztiát kapott s Asztrakánban majd Szaratovban telepedett meg. Összes művei
(Szocsinenija) először 1868-70 jelentek meg Veveyben, 4 kötetben s azóta több
kiadást értek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|