Cserzővargaság

A bőrgyártásnak az a neme, melynél a kellően elkészített nyers bőröket csersavakat tartalmazó szerekkel cserzik. A C.-nak az ezen iparba fektetett tőke miatt kiváló nemzetgazdasági fontossága van; elterjedt minden civilizált államban; kiválóan D.-Amerikában és Ausztráliában virágzik. Ezek az országok, melyek még nem rég csak nyers bőröket exportáltak, ez időszerint kész bőrt (cserzett bőrt) igen jelentékeny, napról-napra emelkedő mennyiségben hoznak az európai forgalomba. A C. a legrégibb iparok egyike. Az ó-egyiptomi falképeken már fel vannak tüntetve a cserzés műtétei; találtak Egyiptomban mumiákat, melyeknek cipői és sarui cserzett bőrből készültek. Hiresek voltak hajdanában a persa és a babiloni bőrök is. «A keresztény időszámítás kezdete felé majdnem egyedül a zsidók kezében volt a Kelet s Nyugat bőrkereskedése s ez áruval ellátták Rómát s a római birodalmat. Az arab uralom idejében Afrikában és Spanyolországban fényüző bőripar virágzott, melynek készítményeit Európa sok időn át vásárolta, mig legelőbb Franciaország kikémlelte a gyártás titkát, s maga is hozzáfogott gyártásához. A régi viszonyokra való emlékezet azonban megmaradt, mert e nevek szerint ma is van Marokkóból (maroquin), Safiból (szattyán), Kordovából (kordován) való bőr. E délnyugati műcserzésről azonban alaposan következtethető az, hogy azt az arabok ázsiai hódító hadjárataikban tanulták meg. Hogy Ázsia, valamiképen a kulturának volt bölcsője, egyuttal a bőrkészítés iparának is az, elég biztosan feltehető, ami mellett bizonyít az is, hogy éppen Európa keleti részében az oroszok, törökök s mi magyarok, mindegyik külön bőrkészítő eljárást követett, mely még ma is jelesnek van elismerve.» (Találmányok könyve, Frecskay János, 1879.)

Forrás: Pallas Nagylexikon