Csésze

már az ókorban ismeretes, félkörü edény, mely merítésre szolgál s melyből ittak. Leglaposabb kiadásban a görögök paterának nevezték. A középkorban a csészék fémből, üvegből vagy agyagból készültek. Minél mélyebb volt a csésze, annál inkább közeledett a vázához, minél laposabb, annál jobban hasonlított a tányérhoz. A mai asztaldiszben főfontosságu szerep jutott az üvegből, kristályból, bronzból vagy nemes fémből készített gyümölcs-csészéknek. - C. a növénytanban, l. Kehely.

Forrás: Pallas Nagylexikon