Csikászat

A csíkhal vagy halcsík (Cobitis L.) fogása. Mióta a folyamok szabályozása s a nedves területek lecsapolása folytán a rétségek az országban megfogytak, a csíkászat hanyatlóban van. Mai napság hazánk legnagyobb részében a csíkfogást egyes halászok csak mellékesen üzik; a csíkfogás többnyire cigányok mestersége, kik a rétek mocsaraiban vagy kiöntésekben leginkább csak tapogatással fogják ki a csíkokat. Igazi csíkászok (olyan halászemberek, kiknek főfoglalkozása, életkeresete a csíkfogás) ma már csak a Ecsedi lápon (Szatmár vm.) és a Szernye mocsár táján (Bereg vm.) találhatók. Itt a csíkászok ősi szerszámokkal üzik mesterségüket. Fogószerszámjuk a csíkkas, mely a varsának (l. o.) egyik neme, fűzfavesszőből sürüen fonva (1. ábra). A csíkkast mindenféle gazból készített u. n. csíkgátak nyilásaiba vizszintesen beállítja, amelyeken át a viz átáramlik. A csikkasba került csíkok a vörcsökön (l. Varsa) át a tömlöcbe jutnak, honnét nem birnak kimenekülni, mert a kas fara csávával be van dugva. Máskor a csíkász a lápba egy nagyobb nyilást u. n. lápkutat vág, s ebbe függélyesen vagy kissé ferdén, farával felfelé, állítja be a kast, amelynek tömlöcébe a levegőért felszállingózó csíkok betévednek; ugyanugy halászik a csíkász télen a jégbe vájt lékeken. A kifogott halakat a csíkász a csíktökbe üríti (l. 2. ábra), ami nem más, mint a lopótök (Cucurbita lagenaria L.) egy körtealaku fajtájának kiszárított s kivájt terméséből készített edény, melyet könnyü hordozhatás végett kantárral az u. n. kasornyával látnak el. Az összefogott csíkokat a csíkász otthon a csíkverembe, egy ölnyi hosszu, vizzel telt gödörbe gyüjti, mig piacra nem viszi, hol csíkszűrővel (l. 3. ábra) kiméri. Az Ecsedi láp s a Szernye mocsár csíkászatát igen kedvesen irja le Hermann Ottó a Magyar Halászat Könyvében, s ismerteti a csíkászok egyéb, itt meg nem említett, egyszerü ősi szerszámait is. A csíknak az asztalon főleg böjtben van nagy kelete. A Felvidéken (Nógrád, Hont, Bars vmegyékben) alig van család, mely karácsony estéjén ne káposztalevesben főtt csíkkal kezdené meg estebédjét; Bereg és Szatmár vármegyékben pedig még ma is járja uri körökben a csíklakoma, amit szintén: «csíkászat» néven ismernek.

Forrás: Pallas Nagylexikon