csíkfélék

Latin neve: Corbitidae

Általában kistermetű halak, főleg Európa, Ázsia, Észak-Afrika édesvizeiben található.

Hosszúkás, hengeres megnyúlt testű halak. Testüket apró pikkelyek fedik. Alsóállású szájuk van, amit bajusz-szálak vesznek körül. Ezek száma, hosszúsága alfajok meghatározásának alapja lehet.

Színűk igen változó. Nappal a homokba, iszapba vagy a kövek alá fúrják magukat. Naplemente után kezdik meg zsákmányszerző útjukat.

Táplálékuk: apró vizi rovarok, rákok, halikra, növényrészek.

Méretük változó, fajtájuktól, életterüktől függően tiz-ötven centi is lehet. Húsa általában iszapízű, ezen tísztavízben való tartással segítenek.

Hazánkban megtalálható összes csíkfajta fogását törvény tiltja! Gazdasági jelentősége igen csekély, még határainkon túl is, ahol fogása engedélyezett.

Ismertebb fajtái: Réti csík /Misgurnus fossilis/ Kövi csík /noemacheilus barbatulus/ Kőfúró csík /Sabanejewia aurata/ Vágó csík /Cobitis taenia/

Annak ellenére, hogy hazánkban nem fogható halfajról van szó, a külföldre utazó ínyenceknek, de a ritka recepteket gyűjtőknek is érdekességképpen közlünk két ételreceptet illetve a csíkfélék előkészítését is.

Konyhai előkészítése: a csík halat fejénél egy szögre akasztjuk, éles késsel a fej körül és az első uszonyokat körbevágjuk ügyelve arra, hogy húsát meg ne sértsük. A bőrét konyharuhával megfogva a farok felé lehúzzuk. Belsőrészeit a has felvágása után eltávolítjuk. Fejét levágjuk, jól megmossuk, leszárítjuk.

Egészben sütésnél mindkét oldalánál a gerincvonal mentén bevágjuk.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia