Csíki hegycsoport

a Kárpátok erdélyi keleti határláncolatának egyik csoportja; Csík vmegyében az Olt forrásvidékétől DK-i irányban egészen a már Háromszék vármegyében levő ojtozi szorosig terjed el; É-on a Gyergyó-Szt.-Miklós és Békás község közti nyereg választja el a gyergyói hegységtől (l. o.); főgerince egyfelől a Maros és Olt, másfelől az Aranyos, Beszterce és Tatros, tehát a Szeret közt képezi a vízválasztót s főbb csúcsai a Lóhavas (1611 m.), Copfronka (1600 m.), az Egyeskő, a Fekete- vagy Nagy-Hagymás (1793 m., az egész csoport legmagasabb csúcsa), Vithavas (1593 m.), majd a Tekerőhegy hágón (1030 m.) túl a Szellőhegy (1409 m.), a Kászonhavas (1392 m.), a Répát (1200 m.) és a Nagy Sándor (1640 m.). Ezen jól kifejlődött főgerinc Ny. felé hirtelen ereszkedik le a Felcsík és Alcsík lapályára s különösen az Olt forrásai körül meredek, kopasz sziklafalakat és szaggatott tetőket mutat. K. felé tetemes hegyágak csatlakoznak a főgerinchez, melyek Moldvába is átcsapnak. Ezen mély völgyektől szelt mellékágakban a Hosszúhavas (1555 m.), Tarhavas (1662 m.), Bothavas (1314 m.) a jelentékenyebb emelkedések. Nyugat felé csak a Siposkő (1571 m.) és Feketerez (1545 m.) tömege torlódik a főgerinc elé s ezekből a Maros és az Olt veszi eredetét; a hegység Ny. felé tartó vizei mind ebbe sietnek, K. felé a Békás, a Tatros, a Csobányos s az Uz patak a főbb vízerek. Nevezetes C.-ban a 979 m. magasságban fekvő Gyilkostó, mely 1837. földcsuszamlás alkalmával keletkezett. A C.-ban a Kristályos palákon és gneiszon kivül a mészkő lép fel nagy kiterjedésben s ez alkotja a legmagasabb és legszebb hegyeket; ezek közül a Gyilkostó mögötti Egyeskő válik ki szép gula alakjával. A C. belsejében kevés község van; a közlekedés a hegységen át több irányban folyik. Legélénkebb a Csík-Szeredáról a Tatros völgyébe s a Gyimesi szorosba vezető országúton; járható utak szelik még Csík-Szent-Mártonból az uzi szorosba, Csík-Kozmásról Kézdi-Vásárhelyre.

Csíki hegek, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vmegye pilisi alsó járásában, Budaörs és Budakeszi közt elterülő hegek; l. Budai hegység, III. köt. 764 l.

Forrás: Pallas Nagylexikon