Csiklandás

a tapintásérzésekhez soroztatni szokott az az érzés, mely a bőr és a nyálkahártya, nevezetesen az ajkak és orrnyílás s az arcbőr, valamint a lábtalp-, a kéztenyér- és hónaljbőr, a keményszájpad- és torok nyálkahártyának gyöngéd érintésére előáll. Az érzést nevetés, rángások s görcsök kisérik, melyek a tapintásérzési benyomás által kiválasztott reflex tüneményekként jelentkeznek. Az idegrendszer fokozódott ingerlékenysége a C. iránt alkalmasabbá teszi az egyéneket. A C. a bőr vagy nyálkahártya egyszeri érintésére nem szokott beállani, hanem csak akkor, ha a tárgyat, mellyel a bőrt érintjük, ezen továbbvezetjük, miáltal a bőr más-más pontjával érintkezik s ebben van a C. erejének az oka is. A tapasztalat arról győz meg, hogy testünk minden pontjának érintése a többiektől eltérő érzést támaszt. Ha az egyik újjunk hegyétől kiindulva azon, s előrehaladólag az egész kézen valamely azt érintő testet, p. plajbász végét végigvezetünk s az ez alatt nyert érzésekre ügyelünk, könnyü felismerni azt, hogy a támasztott érzések egymástól különböznek. Hogy testünk felületén az érzésből a helyre reáismerünk, melyet érintettünk, ez is csak onnan van, mert az egyes helyek érintése által támasztott érzés különböző. Ha már most az érintő test gyorsan mozog s az érzés e miatt hirtelen váltakozik minőségében, ez okozza a C. kellemetlen érzését. Hasonló kellemetlen érzéssel jár az, ha egymáshoz közel álló, különböző hangok gyors váltakozásban, csaknem egyszerre ütik meg hálószervünket, vagy ilyen a csillogás azon kellemetlen érzése, mely előáll, midőn különböző szinü papirszelvényekre tekintünk, mialatt szemünk előtt gyorsan elhaladnak.

Forrás: Pallas Nagylexikon