Csillagászati hely

az égi testeknek egy bizonyos időben észlelt helye, kifejezve valamely koordináta-rendszerre vonatkozólag; leginkább az equatoriális rendszerben rektaszcencióval (a) és deklinációval (d), ritkábban az ekliptikára [hosszuság (l) és szélesség (b)] vagy a horizontra (magasság m és azimut a) vonatkozólag. Azonban a refrákció, aberráció stb. miatt az észlelt hely nem a valódi, hanem több tekintetben attól eltérő. Ha a refrakció folytán való módosulást számításba vesszük, az u. n. látszólagos C.-et vagy koordinátákat nyerjük (a ap. d app.), ha az aberrációt is tekintetbe vesszük, kapjuk a valódi helyet. Azonban a nutáció és precesszió még a csillagok valódi helyeit is kisebb ingadozásoknak, illetve állandó változásnak teszik ki; ha a nutáció hatását betudjuk, rendesen az illető év elejére érvényes u. n. közép helyet nyerjük, melyben tehát már csak a precesszió folytán történt változások vannak meg. Ha valamely csillag saját mozgását akarjuk tanulmányozni, a különböző időkben tett észleletekből számított középhelyeket a precesszió betudásával ugyanarra az időre, epokára kell redukálnunk. Meg szoktuk még különböztetni az u. n. geocentrikus és héliocentrikus csillagászati helyet, és pedig aszerint amint az észlelőt a Föld vagy a Nap középpontjában képzeljük, azaz a Föld felületén történt észleleteket átszámítjuk, mintha a Föld v. a Nap középpontjában csináltuk volna. Állócsillagokra nézve természetszerüleg ezek a csillagászati helyek egymástól csak igen keveset fognak eltérni, bolygókra nézve azonban már tetemesen mások a geocentrikus és a héliocentrikus koordináták.

Forrás: Pallas Nagylexikon