Csillagászati hely
az égi testeknek egy bizonyos időben észlelt helye,
kifejezve valamely koordináta-rendszerre vonatkozólag; leginkább az
equatoriális rendszerben rektaszcencióval (a) és
deklinációval (d), ritkábban az ekliptikára [hosszuság (l) és szélesség (b)] vagy a horizontra
(magasság m és azimut a) vonatkozólag. Azonban a refrákció, aberráció stb.
miatt az észlelt hely nem a valódi, hanem több tekintetben attól eltérő. Ha a
refrakció folytán való módosulást számításba vesszük, az u. n. látszólagos
C.-et vagy koordinátákat nyerjük (a ap. d
app.), ha az aberrációt is tekintetbe vesszük, kapjuk a valódi helyet. Azonban
a nutáció és precesszió még a csillagok valódi helyeit is kisebb
ingadozásoknak, illetve állandó változásnak teszik ki; ha a nutáció hatását
betudjuk, rendesen az illető év elejére érvényes u. n. közép helyet nyerjük,
melyben tehát már csak a precesszió folytán történt változások vannak meg. Ha
valamely csillag saját mozgását akarjuk tanulmányozni, a különböző időkben tett
észleletekből számított középhelyeket a precesszió betudásával ugyanarra az
időre, epokára kell redukálnunk. Meg szoktuk még különböztetni az u. n.
geocentrikus és héliocentrikus csillagászati helyet, és pedig aszerint amint az
észlelőt a Föld vagy a Nap középpontjában képzeljük, azaz a Föld felületén
történt észleleteket átszámítjuk, mintha a Föld v. a Nap középpontjában
csináltuk volna. Állócsillagokra nézve természetszerüleg ezek a csillagászati
helyek egymástól csak igen keveset fognak eltérni, bolygókra nézve azonban már
tetemesen mások a geocentrikus és a héliocentrikus koordináták.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|