Csillagászati táblák
általános számbeli adatok rendszeres összeállítása,
melyeknek célja a rájuk alapított csillagászati számítások tetemes könnyítése.
Különösen a Nap, a Hold s a bolygók pontos mozgásának megállapítása csak
rendkivül bonyolódott formulák alapján történhetik, melyeket minden adott
esetben, vagy mint az ephemerida gyüjteményekben, napról-napra kiszámítani
fölötte fáradságos volna. E helyett a formuláknak a folyó idővel szorosan
összefüggő részeit táblázatokba szedjük, ugy hogy az egész számítás végső
elemzésben a különböző táblaértékek összeadására van visszavezetve. Igy p. a
naptáblák segítségével megállapíthatjuk a Nap pontos helyét az égen a következő
módon: Ha a tábla kezdetpontjától a keresett időpontig n nap mult el, akkor a
tábla tüstént szolgáltatja a Nap közepes hosszuságát, azaz az ekliptika azon
pontját, melyet elfoglalna, ha egyenletes mozgással bírna. Ezen közepes
hosszuság segítségével megtaláljuk azután más táblákból a valódi hosszuságot az
ellipszisben s ezzel, valamint a többi bolygó hosszuságaival azon kis
javításokat, melyek az igy talált értékhez adandók, hogy a bolygók háborgó
befolyását is tekintetbe vehessük. Ilyen a bolygórendszerre vonatkozó
táblázatokkal találkozunk már Ptolemaios Almagesztjében, csakhogy ezek még
nagyon kezdetleges pontossággal birtak, azaz az ezekből előre számított
bolygóhelyek még kevéssé egyeztek a később tényleg megfigyeltekkel. A
középkorban hires C.-k: X. Alfonz kasztiliai és leoni király által kiadott
Tabule Alfonsine s különösen a Kepler-féle Tabule Rudolphine (Ulm 1627), melyek
a megfigyelés pontosságán belül először adták vissza híven a bolygók s a Nap
helyét. Csak a Newton-féle törvény felfedezése s a perturbációszámítás
tökéletesítése óta sikerült a Kepler-féle C.-t pontosabb táblázatokkal
helyettesíteni. Ezek közül p. a Holdra vonatkozó Mayer Tóbiás-féle első pontos
táblázatok közvetlen kézzelfogható haszonnal jártak, amennyiben csak ezek
tették lehetővé a tengeren a geografiai hosszuság meghatározását. Mellőzve a
C.-ra vonatkozó nagy terjedelmü történeti adatokat, megemlítendő még, hogy ma a
Nap, Merkur, Venus, Mars, Jupiter és Saturnus helyét a Leverrier, Uranus és
Neptun helyét a Newcomb, a Hold helyét a Hansen-Newcomb által, végül a Jupiter-holdak
helyét a Damoiseau-Todd által szerkesztett táblázatok segítségével számítjuk. A
Hold és Napra vonatkozó táblák természetesen a fogyatkozások számításában is
bírnak fontossággal, különösen, ha régi történeti fogyatkozásokról van szó. A
mondottakon kivül van még sok más C., mely azonban inkább segédtábla névvel
volna illethető; ilyenek a precesszió, az aberráció, a nutació, a refrakció
táblái, számos igen speciális célra szolgáló redukciótábla, melyekhez utolsó
sorban még a logaritmustáblákat is sorolhatnók.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|