Csillagfürt

farkasbab, fügebab (Lupinus L.), a vitorlásviráguak családjába tartozó füvek v. félcserjék, melyeknek többnyire ujjas levelei a szár hegye felé ötével-hatával, sőt tizenötével egy síkban vértszerüen állanak. Örvösen fürtös virágai a szár végén csoportosulnak és selymes-bevonatu hüvelyterméssé érnek, amelynek közei taplósak. Vagy 80 faja leginkább Amerikából származik, csak egy-kettőnek hazája Dél-Európa vagy Elő-Ázsia. Szálastakarmányul, különösen azonban magja végett termelik. A magvában sok a protein - 25-36 % -, de a benne foglalt kesernyés anyag (iktrogen) miatt csak előkészítés után etethető. Ujabban mint zöld trágya nyert nagy jelentőséget. Három faját, a fehéret, kéket és sárgát (Lupinus albus, angustifolius és luteus L.) termelik. Legnagyobb mértékben a sárgát, mely Németország egyik legfontosabb takarmánynövénye. Hazánkban csak a legutóbbi időben kezdik kisérletképen termelni. A C. szára egyenesen felálló, kevéssé elágazó, levelei ujjasok. A sárga C. a mészszegény homoktalaj növénye, a meszes homokban nem terem, az ilyenre és a kötöttebb minőségüre a kék C. való. A hüvösebb klima alatt jobban díszlik mint a meleg alatt. Bármely növény után vethető, a sárga C. után rendesen rozsot vetnek. A C. alá célszerü a talajt már ősszel megszántani, tavasszal csak extirpálni v. boronálni kell. A nitrogentrágya iránt háladatlan, sőt sokszor a foszfortrágya is hatástalan, legmegfelelőbb trágyája a kálitrágya, melyet káinit alakjában alkalmaznak alája. Márc.-ápr. hóban vetik, szórva vagy sorba, utóbbi esetben 22-96 cm.-re, ha szálastakarmányul, 20-40 cm.-re, ha magnyerés céljából termesztik. A magszükséglet 70-120 lit. kat. holdankint. Szálas takarmányul akkor kaszálják, ha már a hüvelyek mutatkoznak. Magnyerése annyiban bajos, mert könnyen pörgeti a magját és azért, amint az első hüvelyek megértek, lekaszálják és rendekben utólérni hagyják. Szénatermése 8-15, magtermése 6-12 q.-ra tehető kat. holdankint. A mag hlit. sulya 78-86 kilogramm. Betegségeit l. Hüvelyesek betegsége.

Forrás: Pallas Nagylexikon