Csillaghalmaz

Ha szép tiszta estén szabadszemmel elkezdjük az égboltozatot vizsgálni, azonnal találunk több fényes, jobban mondva világító foltot, mely az állócsillagok és bolygók képétől teljesen eltér. Ezen világító foltokat átalában ködfoltoknak (l. o.) (Nebelflecke) nevezik. Am azonban valóságban ködfolt, az teljesen eltér a C. jellegétől, mert a C. szabadszemmel szemlélve, a köldfolttól nem is különböztethető meg, de távcsőben egyszerre más jelleget ölt mint a ködfolt, mert míg utóbbi a leghatalmasabb távcsövekben is csak mint világos köd tünik fel, addig a C.-t már egy jó szinházi látcső is csillagokká bontja szét, igy p. a Presepe a rák csillagképben vagy a csillagcsoport a Berenice hajában már csillagcsoportként tünik fel, mig a Perseus gyönyörü kettős csoportjához már egy 15-20-szoros nagyításu üstökös-kereső távcsőre van szükség, a Hercules csillagcsoportot pedig csakis egy jó 10 centiméteres távcső bontja el 100-120-szoros nagyítással; vannak még ennél sokkal nehezebb C.-k, melyek csak a leghatalmasabb távcsövekben láthatók. A ködfoltok azonban, milyen pl. az ismert Andromeda-köd, az Orion-köd stb., semmiféle távcsővel sem bonthatók fel csillagokra, tehát nem is C.-ok, hanem ködök. Egynémely ilyen C. megolvashatlan mennyiségü csillagot foglal magában, mely a 10000-et is meghaladja. Szpektroszkóppal igen könnyü a ködöt a C.-tól megkülönböztetni, mert mig előbbinek a szinképe rendesen egy-két fényes vonalból áll, addig a C. mindig megszakadás nélkül mutatja a szpektroszkópban a szivárványszineket.

Forrás: Pallas Nagylexikon