Csillagimádás

(Astrolatria, Saboeismus), tágabb értelmében az összes égi testeknek felsőbb lényekül, v. ilyek lakóhelyeiül, v. legalább akaratuk és végzéseik tolmácsaiul hivése és a hit alapján vallásos tisztelete. A C. tehát az animizmusnak (l. o.) az égi testekre irányuló oldala s másfelől az ősember kezdetleges kozmogoniai elméletével függ szorosan egybe. A C. alapfeltételeiül szolgáló ősképzetek közt feltünő egyezés mutatkozik a földkerekség valamennyi népénél. Ezek közül a legjellemzőbbek a következők: 1. A Nap és Hold megszemélyesítve genealogiai viszonyban állanak a szintén élő lényekül képzelt csillagokkal. 2. A Nap és Hold egymással ellenséges viszonyban állanak s mig a Nap üldözi, addig a Hold védi és oltalmazza a csillagokat. 3. A nap- és holdfogyatkozások e két dulakodó égi testnek (felváltva hol az egyik, hol a másik vereségével végződő) viadalában szenvedett sebei. (Ugyanigy a Holdra vonatkozólag ennek változásai.) 4. A fogyatkozásokat vm. a Nappal és Holddal ellenséges égi szörnyeteg okozza, mely őket egy-egy időre felfalja, vagy legalább elfödi. Ugyancsak sok egyezést tapasztalunk azon alapképzetek között is, amelyekre a legtöbb népnél az égi testek vallásos tisztelete épül. Ilyen mindenekelőtt az az általánosan elterjedt hiedelem, hogy az égi testek a Földről az égbe költözött lelkek lakóhelyei, vagy inkarnációi, amely tehát a C.-t az ősök tisztelete (l. o. és Holtak tisztelete) alapjára helyezi egyfelől, másrészt pedig számos átváltozási monda forrása és egyben kiinduló pontja a némely csillagok és csillagképek elnevezéseit megokoló (etiologiai) regéknek. A legtöbb primitiv műveltségi fokon veszteglő nép nem is igen megy tovább a C. e laza összefüggésü, sőt gyakran egymásnak ellen is mondó alapfeltevéseinél.

Magasabb szellemi fejlődésü népek azonban az égi testeknek a földi életre gyakorolt jótékony és nagyfontosságu behatását jobban méltányolva, ebből folyólag kiválóbb helyre juttatják tiszteletüket az animisztikus világnézet keretében. Ez átmenet elsőben is a Nap és Hold megkülönböztetett tiszteletében nyilvánul, amelyről a Nap- és Holdtisztelet címek alatt szólunk. Ezek kivétele után itt már a C. nevén tüzetesebben csakis a Napon és Holdon kivüli égi testek, a szó szükebb népies értelmében vett csillagok kultuszáról beszélünk. Magasb fokra ez is csak ott juthatott, ahol az égi testek járásának huzamos és feljegyzésekben állandósított megfigyelése bizonyos tapasztalatok és belőlük levont következtetések rendszeres gyüjteményévé, tehát némi kezdetleges tudománnyá fejlődött, mint p. az egyiptomiaknál, Assziriában és Babiloniában, India-, Khina- és Közép- meg Dél-Amerikában, ahol mindenütt igen előkelő helyen álló nap- és holdtisztelettel és asztrologiai elméletekkel volt kapcsolatban. (Ezekről l. az Asztrologia cikket.) A Napon és Holdon kivül szorosabb értelemben vett C. keretében legelőbbkelő helyen állanak a dolog természete szerint a nagyobb fényü bolygók, melyeknek az ember sorsára mindenütt épp ugy döntő hatást tulajdonít a csillagos égen az ember sorsát fürkésző áltudomány, mint a még náluknál is fontosabb Napnak és Holdnak. A bolygókkal versengnek fontosság dolgában rendkivüli jelenségük megdöbbentő volta miatt az üstökösök, továbbá a hullócsillagok (megteorok), nemkülönben egyes felötlőbb csillagképek, és állócsillagok, igy különösen a göncölszekere, az Orion, a Sirius stb. Ezeknek, valamint a főbb bolygóknak már elnevezéseiben is több rendbeli mitologiai nyomok mutatkoznak még oly népeknél és oly fejlődési fokon is, ahol a C. eredeti animisztikus hátterével már tulajdonképen meghaladott álláspont, de még számos maradványa él a hagyomány keretében. Igy az összes mai művelt népeknél is, amelyeknek a csillagokra vonatkozó hagyományos vélekedései és csillagnevei közt azért van oly sokszerü és szembeötlő egyezés, mert részben ugyanazon közös hatások (antik mitologia, zsidó-keresztény dogmatika és misztika és az ezek révén beszürődött egyiptomi meg kaldeus asztrologia), részben pedig ugyanazon elemek keveredésének a szüleményei, végül pedig egyik és nem kis részükben a közös antropologiai őstalaj termékei, s ennyiben a primitiv népek C.-ában is meglelhető analogiákkal birnak. Ez utóbbiak sorába tartozik számos csillagképnek igen sok népnél egyező oly elnevezése, amely az ős foglalkozások (halászat, vadászat), vagy az állat és növényvilág köréből van véve. Ezeken kivül a csillagképek elnevezései körében a leggyakoribb névadó eszmekörökül a pásztorélet és földművelés, hadviselés, kormányzat és a C.-on kivül álló mitologiai tényezőknek ebbe való beszürődései mutatkoznak. (Igy p. keresztény népeknél a szentek tisztelete, történelmi élettel bíró nemzeteknél a kiválóbb hősök emléke, stb.)

Ezen általános megjegyzések után egy pillantást vetvén saját népünknek a csillagokra vonatkozó hagyományos vélekedéseire, köztük sajátlagosan jellemzőt azon az egy mindenesetre érdekes körülményen kivül alig találunk, hogy a csillagok népies nomenklaturája nálunk feltünően gazdag. Lugossy ugyanis, aki e téren uttörő volt (v. ö. Magy. Myth. 582 s k.), 250-nél több népies magyar csillagnevet jegyzett fel, amelynek egy része természetesen szinonim; de még igy is igen dus a jegyzék, ha p. figyelembe vesszük, hogy a velünk rokon finneknél Krohn Károly csak 50 egyhéhányat tudott feljegyezni. Kár, hogy amit Krohn finn csillagneveire nézve Petrelius már elvégzett, t. i. a népies nomenklaturának a tudományossal való pontos egybevetését, a Lugossy magyar csillagjegyzékére nézve nálunk még nem tették meg. Azonkivül amit Lugossy és nagyrészt az ő nyomán Ipolyi (i. h. 264 s kk. 582 s k.) e téren egybegyüjtöttek, nevezetesebb gyarapodást csak Kálmány Lajos: A csillagok nyelvhagyományainkban c. legujabb dolgozata képez (Szeged 1893), amelyben számos jellemző csillagmondát is közöl a páratlan szorgalmu gyüjtő.

Forrás: Pallas Nagylexikon