Csillagkatalogus

az állócsillagok egy bizonyos időre (epokára) vonatkozó helyeinek rendszeres jegyzéke. Az ujabb C. ennélfogva a csillagok neve vagy egyéb jelzése alatt adja rektaszcenziójukat és deklinációjukat, valamint ezen adatok évenkinti változását a precesszió miatt; rendesen a csillag nagyságrendje is ki van tüntetve. Az első 1080 csillagot tartalmazó jegyzéket Hipparchos állította össze, mint mondják azon szándékkel, hogy későbbi nemzedékek az állócsillagoknak saját, a precessziótól különböző mozgását tanulmányozhassák. Ezen C. 1025 csillagját Ptolemaios átvette Almagesztjébe. A következő az asztronomiában fontossá vált C. Ulugh Beigh tatár fejedelemé, ki 1019. többnyire már Hipparchos által is észlelt csillag helyét határozta meg ujból. A távcső behozatala előtt legpontosabb C. Tychode Braheé, mely 1005 kb. 1 ivpercre pontos helymeghatározást tartalmaz, mig Falmsteed Historia coelestis Britannica Lond. 1712. az első, mely távcsővel eszközölt méréseken alapszik. A modern C.-okat két osztályba sorozhatjuk, olyanokba, melyek a csillagok helyét minden lehető pontossággal adják, s olyanokba, melyek csak közelített helyeket tartalmaznak. Az első osztályba tartozó művek száma igen nagy, de a legjobbak sem teljesek, mert valamely csillaghely pontos meghatározása igen nagy fáradságba s időbe kerül. A legelső s a vele összeköttetésben álló vizsgálatok miatt is legfontosabb C. a Fundamenta astronomiee, melyet Bessel 1818. tett közzé s mely Bradleynek a mult évszázad közepe táján a legnagyobb gonddal észlelt 3222 csillagát tartalmazza. Bessel számolási módszerei, melyeket ugy e műben, mint a vele szorosan összefüggő Tabule redoctionum observationumban kifejt, a legujabb időkig alapul szolgáltak. A Bradley-féle csillagokat az utolsó években Auwers számította át ujra. Bessel, Argelander, Airy, W. Struve s számos más csillagász fáradozása folytán vagy 30000 álló csillag pontos helyét ismerjük. Sokkal nagyobb természetesen a közelítőleg ismert csillagok száma, melyek főleg a Bonner Durchmusterung cimet viselő óriási munkában foglaltatnak. Ezen Argelander, Schönfeld és Krüger közreműködésével keletkezett C. az északi pólustól a déli deklináció 23 fokáig terjed s 457857 csillagot tartalmaz, melyek közül 9-es rendig mind, a 10-ed rendüek közül is több helyet talál. Pontosságra nézve a két C. osztálya között az ugynevezett zónamegfigyelések állanak, melyek kb. 3 ivmásodpercnyi pontossággal mintegy 100000 csillagot ismertetnek. Ujabban az Astronomische Gesellschaft kezdeményezésére nemzetközi közreműködéssel pontosabb, 9-es rendü csillagokig terjedő C. készül, melynek alapját képező megfigyelések már befejezetteknek tekinthetők. Az ég fotografiai felvétele, mely szintén nemzetközi törekvés, még teljesebb, kb. 30 millió csillagot tartalmazó térkép s vagy 3 millió csillagot magában foglaló, elég pontos C. keletkezését fogja lehetővé tenni. Az ugynevezett fundamentális csillagokra nézve, melyek száma kb. 400 s melyek helye ¹/₂ ivmásodpercre pontos, l. Alapcsillagok.

Forrás: Pallas Nagylexikon