Csillagvizsgáló

(Observatorium). A régiek csillagvizsgáló intézeteiket magas tornyokon helyezték el, s onnan maradt a csillagász-torony elnevezés, melyet több iró ma is szivesen használ, noha a kérdéses intézet, melyről szó van, minden inkább, mint éppen torony. Későbben belátták a gyakorlati csillagászattal foglalkozó tudósok, hogy a magas tornyoknak nemcsak hogy semmi céljuk sincsen, de a pontos megfigyelésre nézve káros hatással vannak, mert lehetetlen azok tetején a műszereket kellő szilárd talapzatra fektetni, ugy hogy az épület rezgését át ne vegyék, s azonkivül a nap sugározása is elváltoztatja a nap folyamában a torony alakját, s ezzel a műszer felállítása is megváltozik.

A jelenkorban a C.-kat ellenkezően a régiekkel oly alacsonyra építik, aminőre a szomszédos épületek miatt csak lehetséges. Ha lehetséges, ugy legalább a fundamentális megfigyelésekre szolgáló műszereket, u. m. a délkört, passagecsövet, universal-transitot stb. a modern C.-okban földszint helyezik el, s neki rendkivül szilárd talapzatot adnak. Igy p. a gothai délkör oszlopának alapzata csak valamivel kisebb, mint az egész szoba. Azon műszereknek, melyek a világ minden tájára mozgathatók, p. az equatoreálisok, univerzalék, azimutálisok számára forgó tetejü kupolákat készítenek, melyeket egy nagyobb nyilással látnak el, melyet a világ minden tájára lehet fordítani, amerre a megfigyelő a távcsövét irányozza.

Forrás: Pallas Nagylexikon