Csillámpala

quarc s csillám alkotta palás kőzet, mely mint földünk archei vagyis ős korának egyik alapkőzete egész hegységeket képez. A quarc és a csillám mennyiségi viszonya benne igen változó; olyannyira, hogy van C., melyben a quarc egészen háttérbe szorul s a csillám az uralkodó, viszont van olyan C., melyben a csillám lép háttérbe s a quarc annyira túlnyomó, hogy a quarc itt palába képez átmenetet. Alig van kőzet, melyben gyakoribbak volnának a járulékos elegyrészek benőtt ásványok alakjában, mint a C.-ban, úgyhogy ez is mintegy fontos jellemzője. A szerint, amint ezen járulékos elegyrészek túlsulyra vergődnek, esetleg pedig a csillámot más fajta csillám vagy ásvány helyettesíti, a C. más-más nevet kap. Igy paragonit C. az olyan, melyben a csillám paragonit vagyis nátrium-csillám; igen szépen van kifejlődve a Szt.-Gothárd hegység déli lejtőjén, hol sok staurolit és cianit kristályt tartalmaz. Mészcsillámpala, melyben igen sok a szemcsés kalcit úgy lencsealaku tömegekben mint fekvetekben. Grafit C., a csillámot grafit helyettesíti, nálunk különösen Hunyad vármegyében Petrozsény vidékén. Sericit C., a csillámot sericit helyettesíti, szine majd zöld, majd veres; gyakran selyemfényü, vagy pedig fémfényü. A steatit-palák jó része sericit C. Amfilogit pala, talkban gazdag, finoman pikkelyes C., Zillerthal; kevés a quarc benne. Ide tartozik még az itakolumit is, ezt l. o. A C. az archei, vagyis az őskornak, nevezetesen pedig a huron szisztemának egyik legfontosabb anyaga és pedig óriási terjedelmekben s méretekben. Vastagsága a 3000 métert is meghaladja. Képződését illetőleg némelyek a gnájsszal együtt a Föld szilárd kérgének első megmerevedési, kristályosodási produktumának tekintik, mikroszkópi tanulmányozása inkább arra mutat, hogy metamorf eredetü, még pedig viz lerakta, klasztikus kőzetekből alakult. Szerves maradványokat nem találni benne, csupán Norvégiából ismeretes eset, hogy az agyagpalával való érintkezése helyén trilobitákra emlékeztető lenyomatok vannak. Mindenütt el van terjedve és vagy lapos magaslatokat alkot, vagy igen hegyes csúcsokat; egyebek között a Gross-Glockner csúcsa is C. Nálunk nagy kiterjedésben a Temes melléki vagyus u. n. Bánsági hegységben az Al-Duna szorosban, továbbá az Erdélyi havasokban, Fogarasi és Szebeni hegységben. Gyakorlati alkalmazása leginkább a finom palásoknak van, melyeket fedőpaláknak szoktak használni; az igen kemény quarcban gazdag csillámpalából vaskohók kibélelésére való téglákat is készítenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon