Csinos

(eszt.), a kellemesnek alfaja, az érzéki és művészi szépség alsó fokát jelzi, határos a díszessel, de emennél szegényebb. Szeretik használni e kifejezést oly kétes esetekben, amelyekben a tetszés nem eléggé erős, de a visszatetszés sem határozott, e szerint a tetszésnek gyenge, nyugodalmas kifejezése. Greguss (Rendszeres széptan) igy határozta meg a csinost: «A csinos jelző azt az alakot illeti meg, melyben a bájak közel járnak a tökéleteshez, habár a tökély fokát el nem érik, ahol tehát a bájak egyben-másban tökéletesek; p. csinos lesz a nő, akinek megvan sugár termete, szép haja és szeme is élénk, csakhogy a tulajdonok nem tökéletesek, p. a szem kicsiny, a haj rövid».

Forrás: Pallas Nagylexikon