Csirahártya

és csiralevelek. Minden állat petéje fejlődésének korai szakában oszlik s azután az oszlási (u. n. barázdálódási) sejtek hártyaalaku rétegekbe rendezkednek, amelyeknek összegét C.-nak (blastoderma), egyes főrétegeit csiraleveleknek (folia germinativa) nevezik. A barázdálódás befejeződése után a C. hólyag- v. korongidomu, ebből a csiralevelek egyszerü redővágási folyamatok által képződnek. Szíkszegény petéknél, p. a lándsahalnál (Amphioxus) ez ugy megy végbe, hogy a csirahólyag az egyik oldalon visszahajlik, s akkor kettősfalu hólyag keletkezik, amit bélálcának (gastrula) neveznek. Ez kivül a külső csiralevélből (ektoderma s. ektoblast), belül a belső csiralevélből (entoderma s. entoblast) áll; amaz teszi az álca bőrét és érzékszerveit, emez a bélfalat; a két csiralevél egy szűk nyilásnál egymásba áthajlik, amit elemi szájnyilásnak (blastoporus) neveznek. Emlős peténél, p. a házinyulénál a barázdált petén a külső sejtekből a belsők leválnak, amazok egysorozatu sejtréteggé lesznek (ektoderma), emezek egy helyen odatapadva maradnak a belsőkhöz s az alsó csiralevéllé lesznek, mely utóbb az ektoderma belső felszinén tovanő. Fiatal petén (házinyulnál 5-6-ik nap) az a hely, ahol a korongalaku ektoderma van, homályos foltnak látszik (ébrényfolt, coste), ebből képződik az ébrény teste.

Forrás: Pallas Nagylexikon