Csirázás

(növ., germinatio), Azon folyamatok összesége, melyek során a mag v. a virágtalanok spórája növénnyé bontakozik ki. A mag csirázása viz felszivásával indul meg, melytől földuzzadva saját burokját (paszuly, tök) v. még a termését is (rozs, kender, barack, dió) szétfeszíti, fölrepeszti, szétszaggatja v. lecsusztatja.

Ez alatt v. ezután a kétsziküek megdagadt csirája megnyult alsó, azaz gyökér végével lefelé irányul és rendesen a földbe furódik, ahol szétágazva megtűződik.

Felső v. rügyes, leveles vége erre fölegyenesedik és a magbelet v. szíket többnyire a levegőbe burkostul emeli föl: «kicsirázik», p. tök, paszuly, káposzta. A C. föltételei a levegő, viz és a melegség. V. ö. Jurányi L.: A magvak csirázásáról, a Természettud. Társulat 1892. «Emlékkönyv»-ében 409, 422. l.; továbbá Borbás V.: A növények csirázása jégben, Tanáregyesület Közlönye 1872., és Schuck J. több apró közlése a Természettudományi Közlöny-ben meg a Természetben (1876).

Forrás: Pallas Nagylexikon