Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Csiráztatás... ----

Magyar Magyar Német Német
Csiráztatás... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Csiráztatás

(gazdasági magvaké). A magvak öregség v. rossz raktározás miatt elvesztik életképességüket, nem csiráznak; máskor meg kedvezőtlen időjárás v. egyéb okok miatt a növények magvai nem fejlődnek ki teljesen s ezért nem képesek kicsirázni. A csirázóképességét elvesztett mag használható ugyan fogyasztásra (emberi fogyasztásra, állatok takarmányozására), de vetőmagul nem: mint ilyen, értékét tökéletesen elvesztette. A magvak életképességéről C. által lehet meggyőződni, vagyis megtudni, hogy valamely magnak hány percentje képes kicsirázni. A csirázóképesség megállapítása különösen fontos az olyan magvaknál, melyeket a gazda magkereskedőnél vásárol, s ezek között is különösen a fű- és heremagvaknál, mert nagyon gyakran rossz csirázóképességü magvakat hoznak forgalomba, sőt megesik néha az is, hogy a magkereskedőtől vett mag egyáltalában nem csirázik. A csirázóképesség megvizsgálásánál első dolog a kapott v. már megvett magmustrából a csiráztatáshoz szükséges mennyiséget kiválasztani. A gyakorlatlan gazda, rendesen önkénytelenül, a szebb és sértetlenebb magvakat választja ki s a rosszakat félretolja; ez nagy hiba, mert ez esetben a csiráztatás jobbnak fogja feltüntetni a mustrát, mint aminő tényleg. Csupán arra kell azután vigyázni a vizsgálónak, hogy a fűmagvaknál a csiráztatáshoz ne válasszon ki üres toklászokat, u. n. vakmagvakat, melyekből a tulajdonképeni mag (caryopsis) már kiesett, továbbá rovarok által már kirágatott, v. ki sem fejlődött (a meddő v. a meg nem termékenyült virágoknál) magvakát. Csiráztatáshoz kisebb magvakból (herefélék, fűfélék, dohány, mák stb.) rendesen 400-at, nagyobb magvakból (gabona, burgundi répa, borsó stb.) 200-at szokás kiválasztani; az előbbi esetben a magvakból két kétszázas, az utóbbi esetben két százas próbát csiráztatunk. Két próbát azért szükséges csiráztatni, mert a csiráztatási eredmények nem oly pontosak mint, p. a kémiai vizsgálatok eredményei; már maga a helytelen kiválasztás is nagyon befolyásolhatja az eredményt, azért nagyon ajánlandó a kettős próba, melynek átlagát vehetjük azután irányadó eredménynek. A magvak kiválasztása után következik a beáztatás. Beáztatáshoz legcélszerübb 18-20 C.° -u destillált vizet használni, de ennek hiányában az eső- vagy folyóviz is jó. Az áztató edénykében maradnak a magvak addig, mig nagyrészük meg nem duzzadt, ami rendesen 6-12 óra alatt szokott beállni. A fűmagvakat (nem értve ide a gabonaféléket), továbbá az erdei fák magvai közül a nyír- és égerfa-magvakat nem szokás beáztatni, mert ezeknél a beáztatás a csirázást nem sietteti, ellenben a többi erdei fák magjait, a rendestől eltérőleg, tovább, 24 órán át kell áztatni, sőt a sima fenyőét (Pinus strobus L.) 48 órán át. Némelyik növény magjának kemény héja csak nagynehezen veszi fel s ereszti át a mag belsőbb részeibe a vizet, az ilyen magvakat a csiráztatás előtt forrásban lévő vizzel le szokták forrázni, p. az akác- és lepényfa-magot (Gleditschia triacanthus L.), v. pedig azok héját üvegpapirral megkarcolják, p. a kaszanyüg (Vicia cracca L.) magját. Áztatás után a magról a vizet le kell önteni, s az olyan magvakat, amelyek az áztatásnál megnyálkásodtak (ilyen p. a lenmag) vizzel egypárszor leöblögetni. Az áztatás után következik a csiráztatás, mely nagyon sokféle módon eszközölhető. Legáltalánosabban a magvakat égetett agyagedényekben, tiszta itatóspapirban (filterpapir), flanel között, quarchomokban v. végre finom kerti földben csiráztatják. A C.-hoz külön csiráztatókészülékek is használtatnak.

Ott azonban, ahol pontos adatok nyerése kivántatik, p. a magvizsgáló állomások (l. o.) vizsgálatainál, olyan csiráztatókra van szükség, amelyekben a hőmérséket szabályozni lehet. Nagyon sok olyan fűmag van (p. a Poa és Agrostis magvak), melyek a csiráztatásra általában kedvező 20° C. hőmérséknek kitéve, jól nem csiráznak; az ilyen magvak megkivánják, hogy a hőmérsék naponta hosszabb időn át (6 óra) magasabbra, 28-30° -C.-ra felszálljon. Ennek elérésére a magvizsgáló állomásokon az u. n. termosztatok vannak alkalmazva; ilyen p. a Liebenberg-Weinzierl-féle, mely a bécsi s a magyar magvizsgáló állomásokon van használatban.

E csiráztató készülék áll egy kettős-falu bádogszekrényből, melynek fala fával van beborítva; a szekrénybe üvegpálcikákkal kirakott farámák tolhatók be, amelyekre könyvalakulag összehajtott itatóspapirban a magvak helyeztetnek v. pedig beletolhatók a szekrénybe lapos pléhedények, amelyekre kerti földdel vagy homokkal töltött csészécskék helyezhetők. A szekrény alján nyilások vannak, amelyeken át a szekrény alá helyezett gázlámpa által hevített levegő a kettős fal között áramlik s a szekrény kürtőjén kitódul. A kürtő fedelének erősebb vagy gyengébb felnyitása által a légáramot szabályozni lehet, ugyancsak a légáram szabályozására szolgál az ajtó (mely a csiráztatásnál be van csukva) alján alkalmazott rostély, mely tetszés szerint kinyitható vagy elzárható. A gáz, mielőtt a lámpába jutna, egy a szekrény oldalfalához illesztett hőszabályozón megy keresztül. E hőszabályozóval a hőmérsékletet a csiráztatóban tetszésszerinti fokon tarthatni, az ingadozás 1° -nál nem nagyobb. A szekrény hevítésére használhatunk közönséges Bunsen-lámpát is, de célszerü az ugynevezett biztosító lámpát alkalmazni amiatt, hogy ha a láng valami ok miatt észrevétlenül kialudnék, ne áramoljon a gáz a csiráztatóba s a helyiségbe.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is