Csiszár

Sámuel, ref. lelkész, szül. Darócon, Kolozs vármegyében 1791., megh. Kolozsvárott 1852 febr. 8. Tanulmányait Kolozsvárt elvégezvén, 1815 elején u. o., segédlelkész lett, 1816. külföldre menvén, Genfben gyarapította ismereteit. Hazajövén, 1817 májusban kolozsvári lelkésszé választatott. Később esperesi tisztséget is viselt. Nyomtatásban amaz alkalmi beszédei jelentek meg, melyeket Pataki Sámuel (1824), Kenderesi Mihály (1824), Balog Katalin (1828), id. Szilágyi Ferenc (1829), br. Kemény Ferencné gr. Bethlen Kata (1830), br. Bánffy Erzsébet (1831), Katona Zsigmond (1833), Trandofir György (1833), Sebes Antal (1835), Incze Mihályné Szathmáry Pap Krisztina (1835) és Barra Gábor (1837) temetésén, továbbá I. Ferenc emlékére (1835) s végül a kolozsvári külső templom alapkövének letétele alkalmával (1829) tartott.

Forrás: Pallas Nagylexikon