Csizi

István, verselő a mult század végén, 1805. halt meg, 77 éves korában; 1766. a Gyulai-ezred hadnagya volt, 1782. kapitány, s mint főstrázsamester (őrnagy) vonult nyugalomba 1794., aztán Tokajban élt. Magyar nyelven irt három katonai munkája (szolgálati és gyakorlati szabályzatok) nem jelent meg; néhány alkalmi versen kivül még katona korában kibocsátotta Királyi Buda vára c. hosszabb versezetét (Kassa 1763), nyugalmi éveiben pedig két kötetkét adott ki: C. J. főstrázsamesternek nemes Molnár Borbálával az erkölcs pallérozását tárgyaló verses levelezései, Pozsony 1797, és XXX. reggeli gondolatok, melyeket szűz havában 1798-ban Cs. J. főstr.-nek, agg múzsája annyi reggeleken hangicsált (Debrecen 1801). Régibb verseiben Gyöngyösi utánzóival pendült egy huron, később a franciások hatása látszik rajta s némileg francia és angol költőké (Young), de csekély költői tehetségével és fejletlen izlésével mindig jelentéktelen iró maradt. Verses levelei (az indulatokról) banális életnézeteket fejeznek ki folyékony alexandrinjeiben is laposan; elmélkedő verseiben semmi melegség, a bennük hangoztatott morál és vallásosság, mellyel mintegy a francia felvilágosodás ellen tüntet, csak hajlott kora külső bűnbánatának látszik.

Forrás: Pallas Nagylexikon