Csőd, csődeljárás

(Konkurs, faillite, banqueroute, banco rotto, bankruptcy.) Csőd alatt azon jogviszonyt értik, mely beáll, amidőn az adós vagyona nem elegendő összes tartozásainak fedezésére; csődeljárás azon birói eljárás, melynek célja a fizetésképtelenné vált adós vagyonát az arra jogosított hitelezők között követeléseik arányában a biróság közbenjöttével szétosztani; azon jogszabályok összesége, melyek a csődeljárás és a hitelezők és az adós jogviszonyait a csődben szabályozzák, képezi a csődjogot.

Történelmi fejlődés.

A ma érvényben levő csődtörvények közös kiinduló pontját a római jog képezi. Eszerint a csődeljárás végrehajtási aktus volt, mely kezdetben az adós személye, később pedig inkább vagyona ellen irányult. A hitelezők fizetésképtelen adósukat megkötözték és megkötözve magukkal vitték és szétvagdalhatták, de legjobb esetben idegen országban eladhatták és a nyert vételárból magukat kielégíthették. A vagyon elleni végrehajtás történhetett a missio in bona és a cessio bonorum alakjában: amaz birói kényszer alapján, emez pedig az adós önkéntes felajánlása folytán, és a kettő közötti különbség abban nyilvánul, hogy a 2. esetben amennyiben szükséges keresményétől nem volt megfosztható. Mindkét esetben azonban a vagyon értékesítését a hitelezők maguk végezték. A római jog tehát a magán tevékenység elvét fogadta el a csődben. Az ujabb államok csődjogának csiráit Olaszországban kell keresni. Már a XIII. században találkozunk az itt kereskedőkre nézve a fizetések megszüntetésének elvével. Ki van mondva, hogy az adós a csőd esetén elveszíti kezelési és rendelkezési jogát vagyona fölött; a csőd megnyitása után a közadósnak jogcselekvényei vagyonát illetőleg semmisek. Találkozunk a leltározással, a követelések osztályozásával, valódiságuk feletti nyilvános tárgyalással és a kényszeregyesség intézményével; megkülönböztették továbbá a vétlen bukást a vétkestől. Az olasz csődjog elveit elfogadták a XVI. sz.-ban Franciaország, Anglia, Spanyol- és Németország.

A legujabb fejlődés eredményeképen suly fektetendő a német és francia csődjogra. Németország hozta be először a római jogtól eltérőleg a birói beavatkozás rendszerét. A biróság nevezi ki a csődügyek vezetésére a gondnokot, aki a birósággal és csődválasztmánnyal egyetértőleg intézi a vagyon értékesítésére vonatkozó eljárást. E célból a birói kiküldött (perügyelő, csődbiztos) egybehivja a hitelezőket, akik maguk köréből választmányt választanak és nyilvános tárgyaláson, birói határozattal döntenek a bejelentett követelések valódisága és a reájuk eső hányad felett. A francia csődeljárás sokkal egyszerübb. A biróság rendeli el a csődöt, esetleg hivatalból is, nevezi ki a csődbiztost, de a tevékenység legnagyobb része a hitelezőket, illetőleg az ezek által választott szindikusokat illeti. Még nagyobb tér nyilik a hitelezők tevékenységének az angol csődeljárás szerint, amelynek értelmében a biróság csupán a csőddel összefüggésben levő peres kérdések eldöntésével foglalkozik és jóváhagyja a hitelezők által választott felügyelő bizottság eljárását. Mindamellett az előkészítő eljárást itt is a biróság teljesíti. A legtöbb jogot engedi a hitelezőknek az amerikai eljárás, amelynél az eljárás vezetése egy egyszer s mindenkorra kinevezett biztosra van bizva, a biróság csupán a gondnokot nevezi ki a hitelezők kijelölése alapján.

Magyarországnak 1840 előtt külön csődtörvénye nem volt. A törvénytárban és döntvénytárban szórványosan foglalt elvek szerint intézték a csődügyeket. Rendszeresebb alkotás volt az 1840. évi XXII. t.-c., melyet módosítottak az 1847. II. t.-c. és az ideiglenes törvénykezési szabályok. Bár ezen törvényes intézkedések nagyban és egészben az európai törvényhozásokban elfogadott elvek alapján szabályozták a csődeljárást, egységes alkotásnak még sem voltak tekinthetők, ugy hogy valósággal hézagpótló volt az 1881. XVII. t.-c., mely mostan érvényben levő csődeljárásunkat szabályozza. A törvény két részre oszlik, az 1. rész az anyagi intézkedéseket tartalmazza, a 2-ik pedig a szoros értelemben vett csődeljárást.

Csődnyitás

alatt értjük a biróság azon határozatát, mellyel kinyilatkoztatja, hogy valamely adós vagyonára csődöt rendeltek el. Törvényünk megkülönbözteti a közönséges csődöt a kereskedelmi csődtől, ez utóbbi csupán bejegyzett kereskedők ellen nyitható. A csőd azonnal megnyitandó, ha azt valaki maga kéri; ha a csődnyitást kellően igazolt, bár le nem járt követelés alapján egy vagy több hitelező kéri és valószinüvé teszi, hogy az adós tartozásai annak vagyonát meghaladják, a biróság tárgyalást tüz ki és az adóst arra azon meghagyással idézi meg, hogy v. igazolja fizetési képességét vagy biztosítsa a csődöt kérő hitelezőket. Ha az adós ezen meghagyásnak eleget nem tesz, a csőd azonnal elrendelendő. Kereskedelmi csőd esetében, amennyiben a biróság a fizetések megszüntetéséről minden kétséget kizáró módon meggyőződött, az adós meghallgatása nélkül is elrendelhető a csőd. A biróság csődkérvény felett minden esetben végzéssel határoz; ezen határozat ellen felfolyamodásnak van helye, mely a kézbesítéstől számított 3 nap alatt nyujtandó be és felfüggesztő hatállyal nem bir. A csőd megnyitottnak tekintetik azon naptól fogva, melyen az erre vonatkozó határozat a biróságnál kifüggesztetett. A csődnyitás joghatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára, melyet az a csődnyitás idejekor bir és melyhez a csőd tartama alatt jut és a csődnyitás joghatályának kezdetével a közadós elveszíti kezelési és rendelkezési jogát a csődtömeghez tartozó vagyon felett, amely jogok a tömeggondnokra szállanak. Mindamellett abból, amit a közadós a csőd tartama alatt saját tevékenysége által szerez, nem vonható a csődtömegbe azon összeg, mely azon személyek tartására szükséges, akik irányában a közadós törvénynél fogva tartásra köteles. A közadósnak azon jogcselekményei, melyeket a csődtömeghez tartoző vagyon tekintetében a csődnyitás hatályának kezdete után tesz, a hitelezőkkel szemben semmisek; éppugy azon teljesítések, melyek a csődnyitás hatályának kezdete után közadós kezeihez történnek, csak annyiban érvényesek, amennyiben közadós azokat a csődtömeghez beszolgáltatta, ugyancsak ezen elvénél fogva nem lehet a közadós ellen a csődnyitás után, olyan pereket indítani, melyek tárgyát a csődtömeghez tartozó javak vagy jogok képezik. A csődnyitással a közadós elleni követelések lejártaknak tekintendők. A csődeljárásnak célja az levén, hogy a hitelezők követeléseik arányában egyenlően elégíttessenek ki a csődvagyonból, minden olyan jogcselekmény, melynek következtében az egyik hitelező a többiek rovására előnyben részesül, megtámadható, minek következménye az, hogy a sérelmes jogcselekmény semmissé válik és mindaz, ami annak folytán a csődvagyonból elidegeníttetett, abba visszatérítendő. A megtámadási jog azonban nem érvényesíthető azon jogcselekményekkel szemben, melyek a csődnyitást megelőzőleg hat hónapnál régebben történtek, kivéve, ha közadós örökségről vagy hagyományról mond le, továbbá a rokonokkal kötött, a tömegre nézve káros szerződéseket, a házastárs részére történt ajándékozásokat és női javaknak kiadását, melyek megtámadhatók, ha csődnyitást megelőzőleg két éven belül történtek és természetesen mindazon eseteket kivéve, melyekben a másik fél tudta, hogy a hitelezők megkárosítását célozta a közadós. A megtámadási jog a csődnyitás napjától számított hat hó alatt évül el. - A csődtörvény megengedi a beszámítást, vagyis hogy a hitelező, amennyiben a csődtömegnek adósa is, tartozását követelésével fedezze, kivéve, ha a hitelező adóssága a csődnyitás után keletkezett. Megengedi továbbá a visszakövetelését azon dolgoknak, melyek a tömegben találtattak ugyan, de nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik; fontos ez a bizományi árukra nézve. Főelv tehát a csődeljárásban, hogy 1. minden belevonassék a csődvagyonba, ami oda tartozik, vagy abból jogtalanul az érdekelt hitelezők kárára elvonatott és 2. hogy elkülöníttessék minden, ami nem illeti a közadóst, illetőleg a csődtömeget.

Leltározás.

A csődeljárás első feladata ennek következtében a leltározás. A csődbiztos, a csődeljárás vezetésére kirendelt birói személy tehát zár alá véteti a csődvagyont. A hitelezők érdekeit képviseli a tömeggondnok és a csődválasztmány. A tömeggondnokot a biróság a csődnyitással egyidejüleg nevezi ki a helyben lakó ügyvédek sorából. Feladata képviselni a hitelezők érdekeit, eljár a vagyon kezelése és értékesítése körül, amelyekkel való rendelkezés a közadósról reá száll, ő tehát a hitelezők és a közadós között áll és a kettő közötti érintkezést közvetíti. A csődválasztmányt ideiglenes minőségben a helybeli hitelezők vagy más alkalmas egyének sorából a biróság nevezi ki, a hitelezők pedig az erre kitüzött határnapon véglegesen választanak csődválasztmányt. Ennek feladata a tömeggondnokot és a biróságot a csődvagyon értékesítése körül támogatni. A tömeggondnokot eljárásáért dij illeti meg, melyet a biróság állapít meg; a csődválasztmány tagjainak dijazás nem jár.

Mialatt a csődvagyon leltároztatik, az időközben folyó u. n. bejelentési határidőkben a hitelezők bejelentik követeléseiket. A felszámolási tárgyaláson azután a csődbiztos, a tömeggondnok és közadós közbenjöttével és támogatása mellett dönt a követelések valódisága és a felett, mely osztályba soroztassanak. E tekinteben megkülönböztetendők: a tömeg tartozásai és költségei. Az elsők közé tartoznak 1. a tömeggondnok érvényes jogcselekvényeiből eredő követelések, 2. olyan szerződésekből származó tartozások, melyeknek teljesítését a tömeg követelte és 3. a tömeg jogtalan gazdagodásából származó követelések, melyekhez tartoznak mindazon költségek, melyek a csődvagyon megállapításából, biztosításából, kezdetéből és fentartásából származnak, ide soroztatván a csőd tartama alatt lejáró adók, valamint a csődnyitás után teljes szegénységben elhalt közadós gyógyítási és temetési költségei és a közadós részére megállapított tartás. A tömeg tartozásai és költségei első sorban elégítendők ki. Ami ezek után megmarad, az ismét első sorban az I. osztályba tartozó hitelezők kielégítésére fordíttatik. Ide tartoznak: 1. a közadós háztartásában, gazdaságában vagy iparüzletében alkalmazottaknak egy évre hátralevő és a felmondási időre járó bérei v. fizetései; 2. a csődnyitás előtt elhalt közadós egy évnél nem régibb gyógyítási és temetési költségei; 3. a csődnyitást megelőző három évre hátralevő adók és egyéb közterhek; 4. a kiskoruak és gondnokoltak követelései az atya, gyám v. gondnok kezelésére bizott vagyon tekintetében. A többi követelések a második osztályba sorozandók és a tömeg elégtelensége esetén aránylagosan elégítendők ki.

A csőd befejezése:

1. hivatalból, ha a csődeljárás folyamán az tünnék ki, hogy az adósnak csak egy személyes hitelezője van, vagy hogy a csődvagyon az eljárási költségek fedezésére sem elegendő, a csőd azonnal beszüntetendő; 2. a közadós kérelmére, ha a felszámolási határnap megtartása után a tömeg hitelezői és az összes csődhitelezők a megszüntetésbe beleegyeznek; 3. a csődvagyon felosztása által; 4. kényszeregyesség által. A kényszeregyesség szerződés, melyet a hitelezők a bukottal kötnek és mellyel befejezik a csődeljárást; a bukott jelenlegi és jövendőbeli vagyona feloldatik a birói zár alól, ezt a bukott visszakapja. A kényszeregyesség továbbá a felett rendelkezik, hogy mi módon és milyen mértékben elégíttessenek ki a csődhitelezők. Feltételei a) az általános felszámolási tárgyalás megtartása, b) csakis a végfelosztás megtörténte előtt történhetik; c) a hitelezők többsége kettős irányban a hitelezők ²/₃ része és a hozzá járuló hitelezők követelései az összekövetelések ⁴/₅ részét tegyék; d) legalább 40 %-át kell megajánlani a követeléseknek. Kényszeregyességet nem köthet 1. a megszökött hitelező; 2. aki csalárd bukás miatt vád alá helyeztetett és jogrévényesen fel nem mentetett; 3. ha kereskedő volt és a mérleget bemutatni vagy esküvel megerősíteni vonakodik; 4. ha már csődben volt és kényszeregyességet kötött. Szavazati joggal nem birnak a közadós fel- vagy lemenő ágbeli rokonai, sógorai, testvérei, unokatestvérei, házastársa és jegyese. A kényszeregyesség kiterjed azon hitelezőkre is, kik azt el nem fogadták és elfogadása és birói jóváhagyása esetén a közadós szabadul annak megtérítésének kötelezettsége alól, amit a hitelezők a kényszeregyesség folytán vesztenek. Szövetkezetek csődjében kényszeregyességnek nincsen helye. Különös és a többinél sokkal előnyösebb helyzete van a csődben a külön kielégítésre jogosított hitelezőknek. Ezek vagy tulajdoni joggal birnak egyes a tömegben talált tárgyakra, vagy pedig zálogjog által vannak biztosítva. Ezek követeléseiket a csődeljárás mellőzésével érvényesíthetik és az általános tömegbe csak az tartozik, ami kielégíttetésök után fenmarad. A közadós neje azonban tulajdonul csak akkor követelheti a közadós birtokában talált tárgyakat, ha bebizonyítja, hogy azokat már a házasságkötés előtt birta, vagy a házasság megkötése után, de nem a közadós pénzén szerezte.

Kereskedelmi csőd.

Általában a közönséges csőd szabályai irányadók. A csődnyitás a fizetések megszüntetése esetén a közadós meghallgatása nélkül is elrendelhető. Közkereseti és betéti társaságok csődje esetén a társasági tagok, illetőleg beltagok ellen a csőd csak akkor rendelhető el, ha ez kifejezetten kéretett; a társaság hitelezői azonban az egyes tagok csődtömegéből kielégítésre csak annyiban tarthatnak igényt, amennyiben a társasági vagyonból teljes kielégítést nem nyertek és az egyes tagok hitelezői a társaság csődtömege ellen hitelezőkként fel nem léphetnek. Részvénytársaságok és szövetkezetek az igazgatóság által képviseltetnek a csődben.

Birói illetőség.

Rendszerint azon kir. törvényszék illetékes, melynek területéhez a közadós személyes illetőségénél fogva tartozik. Ha ez meg nem állapítható, azon kir. törvényszék illetékes, melynek területén a közadós legutóbb lakott; ha pedig utolsó rendes lakhelye ki nem puhatolható, vagy ha az országban sohasem lakott, azon kir. törv.-szék illetékes, melynek területén a közadós ingatlan javai feküsznek, s ha a közadós ilyenekkel nem bir, azon királyi törvényszék, melynek területén ingó javai vannak. A kereskedelmi csődeljárásra a budapesti és a pestvidéki királyi törvényszékek területén a budapesti kir. kereskedelmi és váltó-törvényszék, egyebütt pedig azon királyi törvényszék illetékes, melynek területén a kereskedőnek telepe, illetőleg a kereskedelmi társaság székhelye van. A közkereseti és a betéti társaság tagjai, illetőleg tagjai elleni csődeljárásra hasonlóan azon törvényszék illetékes, melynek területén a társaságnak székhelye van. Több illetékes kir. törv.-szék közül a csődeljárásra az van hivatva, mely a többit csődnyitás által megelőzte. A csődeljárás kiterjed a közadósnak bárhol található ingó és - Horvát-Szlavonország kivételével - a magyar állam területén levő ingatlan javaira. Végül a vázolt rendes csődeljárástól eltérőleg van még helye sommás csődeljárásnak, ha az tünik ki, hogy a közadós vagyona elegendő ugyan a költségek fedezésére, de könnyen értékesíthető ingókból áll és a kétségtelen előjoggal biró követelések valószinüleg felemésztik az egész vagyont. Eltérések a rendes eljárástól: a) a hirdetmény egyszeri közzététele; b) csupán felszámolási határnap tüzetik; c) fölszámolás megkezdése előtt az egyezség megkisérlendő; d) csődválasztmányt nem választanak; e) a tömeg részletes felosztása mellőzhető; f) a tömeggondnok egyedül vezeti az ügykezelést és a csődválasztmány helyett a hitelezőket hallgatják meg.

Törvényhozás

Franciaország. Code de commerce III. könyve 437-614. §§. módosítva 1838 máj. 28. törvény által. (Loi sur les faillites et banqueroutes.) Belgium 1851 ápr. 18. Loi sur les faillites, banqueroutes et sursis. Hollandia 1838 okt. 1. Wetboeck van Koophande III. 764-923. §§. Olaszország 1865 jun. 25. ker. törvény III. könyv. Spanyolország 1829 máj. 30. keresk. törvény IV. könyv. Portugália 1833 szept. 18. keresk. törvény 1124-1262. §§. Német birodalom 1877 febr. 10. csődrendtartás. (Konkursordnung.) Ausztria 1869 jan. 9. csődtörvény. Anglia 1869 aug. 6. Bankruptcy act. Egyesült-Államok 1867. márc. 7. csődtörvény, kiegészítve az 1868 jul.. 7. és 1870 jul. 14. törvényekkel.

Forrás: Pallas Nagylexikon