Csoda
(lat. miraculum, a bibliában néha jel), a szó szoros
értelmében oly érzéki tünemény, melyet természetes erő létre nem hozhat s mely
éppen ezért istennek a Természet rendjébe való, rendkivüli beavatkozása. Tágabb
értelemben C. minden ami csodálatos, aminek oka ismeretlen, de természetes. Bár
semmi nem áll azon föltevés utjában, hogy a teremtő a természeti erőket tetszése
szerint fel is függeszthetné, mindamellett a teologusok többnyire azt tartják,
hogy a tulajdonképeni csoda sem függeszti fel a természeti törvényt; csak a
természeti erők közt, azok mellett müködik a természetfeletti erő, vagy
legfeljebb legyőzi azokat, miként a fizikai világban a nagyobb erő a kisebbet.
A katolicizmus a bibliai C.-kon kivül még az egyház történetében és a szentek
életében számtalan C.-t hisz, sőt a C.-t az egyház életében állandónak, bár nem
minden korban egyformán gyakorinak tartja. A protestantizmus a C.-kat a bibliai
C.-kra vagy ezek közül is csak az evangeliumban előforduló fő C.-kra szorítja.
Vannak álcsodák is; ilyenek először az ismeretlen természetes eszközökkel
létrehozott bámulatos dolgok, p. büvészek mutatványai, vagy a természetben
előforduló rendkivüliségek; másodszor hamis C.-k, azon rendkivüli tünemények,
melyek a keresztény ördögtan szerint a gonosz szellemeknek a természet rendjébe
való kivételes beavatkozásán alapulnak, p. a boszorkányság, bűbájosság,
jövendőmondás stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|