Csődfű

(növ., bóka v. jobban mondva bokafű, Artragalus Tourn.), vitorlás virágu fű, kóró vagy cserje, a számát 1300-ra teszik, némelyek szerint vagy 900- v. 250-re redukálható. Mind a két földrésznek északi félgömbjén, de Dél-Amerikában s Afrika tropikus és délkeleti vidékein is terem. A magva olyan forma mint a bokacsont; hüvelye valamint a megszáradt mézgája mint a kecskebakszarv. Gyümölcse a magvak közt keresztben rekeszes, sőt hosszában is, a bekanyarodó forradástól többé-kevésbbé kétrekeszü. Levele páratlanul szárnyalt. Sok faja töviskes, azért mediterrán és steppe vidéken karakternövény. Nálunk ezekből egy sem nő; mint merev pusztai kóró az Astr. asper Jacq. említendő. Nevezetesebb fajai az A. Baeticus L. (spanyol C. v. tragant, kávé-bükköny), magva a svéd kávé v. csődkávé. Az A. verus Oliv. vagyis igazi tragant. A hazai A. glycyphyllos L. (édeslevelü C.) gyökere édes, a levele jó leves és tápláló, ezért jó tavaszi takarmány. Legelőkre s vágásokba vetni v. szaporítani ajánlatos. Gyökere a régebben officinális radix glycirrhizae silvestris. A többi faj is jó takarmányfű.

Forrás: Pallas Nagylexikon