Csoma

v. csuma, fekélyes v. mirigyes daganat, székely tájszó s a magyarba épp ugy, mint a szlávságba, alighanem török forrásból került. Ipolyi (Magy. myth. 33) Bodor (Pogány hitregék, 43) nyomán idézi a «csoma elvisz» erdélyi szólásmódot, amely «az ördög elvisz» értelmében használatos. Épp ily személyesített jelentés világlik ki e szónak a Wlislocki (Aus dem Volksleben der Magyaren, 146) idézte kalotaszegi varázsigéből is, amelyben a csuma nevü nyavalya előidéző démont erdei fára üzi ki a ráolvasó.

Forrás: Pallas Nagylexikon