Csongrád

Vármegye hazánk régi tiszántúli ker. a Tisza mindkét partján: É-on Jász-Nagy-Kun-Szolnok, K-en Békés és Csanád, D-en Torontál és Bács-Bodrog, Ny-on Pest-P.-Solt-Kiskun vmegye határolja. Ter. 3413,65 km². Felülete általában rónaság, melyen csak itt-ott látni egy-egy mesterségesen hányt halmot (temetkezési vagy őrhalom); a róna a vármegye közepe táján a Tisza felé ereszkedik alá s legmélyebb része Szeged táján van (80 m.), mig többi részének tengerfeletti magassága 84-97 m., Ny-i részében lassankint 120 m.-ig is emelkedik.

A vármegyét közepe táján a Tisza szeli sok átmetszéssel rövidített kanyargós mederben, melyhez mindkét parton holt erek és terjedelmes mocsarak csatlakoznak; Szentesen felül a Körös ömlik belé, Szegednél pedig a Maros. Az erek közül legjelentékenyebb a Tőkei ér és Veker ér Szentesen felül, a Mágocs ér Mágocs és Szentes határában, a Kurca és Kórógy ér Szentes, Szegvár és Mindszent vidékén, a Dong ér és Kis-Tisza Kis-Telek és Sövényháza körül s a Száraz ér Hódmező-Vásárhelytől délre. Ezen erek hajdan a Tisza árjának voltak természetes levezetői, ma csak hóolvadáskor v. nagy esőzések után telnek meg vizzel.

A nagyszámu tavak (több Fehér-tó, Csaj-tó, Rekettyés-tó, Hód-tó stb.) szintén csak időnkint telnek meg vizzel s a folyóvizek szabályozása folytán ezeknek, valamint a folyómenti mocsaraknak terjedelme tetemesen csökkent. A töltések mögött felfakadó vadvizek és a nedves évszakban meggyülemlő belvizek azonban ma is nagy károkat okoznak. Ezektől eltekintve C. talaja hazánk legtermékenyebb részei közé tartozik, mely nemcsak az alluviális fekete agyagon, hanem a homokos részeken is kitünő gabonát terem. Éghajlata a mocsaras részeken nem egészséges; C. az Alföld legforróbb részei közé tartozik, s magán viseli az alföldi klima jellemző vonásait. Az évi közepes hőmérséklet Szegeden 10,9^° C., a juliusé 25,1, a januáré -1,2^°; a hőmérséklet abszolut szélsőségei 37,4 és -24,0, ingadozása tehát 61,4^° C. Csapadékban a vármegye szegény; Szentesen 577, Hódmező-Vásárhelyen 536, Szegeden csak 527 mm. az évi csapadék átlagos mennyisége, s Szeged vidéke az Alföld egyik legszárazabb tájéka.

Lakóinak.

Lakóinak száma 1881-ben 228413 volt, most (1891) 261340 lélek, a 10 évi szaporulat 32727 lélek vagyis 14.4 %. Egy km²-re 77 lakos esik s így C. hazánk legsürübben lakott megyéi közé tartozik. A lakosságnak 98,1 %-a vagyis 256469 lélek magyar; ezenkivül van 2743 német (1,0 %) s néhány száz tót, oláh, horvát, szerb és egyéb. Az utolsó 10 év alatt a magyarság 32512 lélekkel (14,5 %) szaporodott. Hitfelekezet szerint van a lakók közt 188312 róm. kat., 1303 gör. kel., 4239 ág. evang., 57785 ref. és 8510 izrael. Foglalkozásra nézve a lakosság fele, azaz 130732 lélek őstermelő (közte 48256 kereső, a többi eltartott); ipar és forgalom 49629 egyént tart fenn (közte 20349 keresőő), a napszámosok száma 61362 (közte 25401 kereső). A földművelés és állattenyésztés a nép fő kereseti forrása, az ipar- és kereskedelem a nagyobb városokra, Szegedre és Szentesre szorul. A jelentékenyebb iparvállalatok közé tartozik a szegedi szeszgyár, műtrágya-, bőrgyár, kenderfonógyár, a magyar kender- és lenipar vállalat, az uj-szegedi kenderkikészítő-, fonó-, szövő- és telítőgyár; van továbbá 37 műmalom, összesen 1610000 q. termelő képességgel, több téglagyár, fürészmalom stb.; a műasztalos-ipar Szentesen szép lendületnek indult. Pusztaszeren olasz cirok termelésével és feldolgozásával foglalkoznak. A kereskedelemnek is e két város a góca; főbb cikkei mezei termények, állatok, gyapju, dohány, gyékények, baromfi (Szentes) stb. Közlekedésének főerei a vasutak, melyek Szeged felől Csaba, Budapest, Szabadka és Temesvár felé ágaznak szét; ezekhez járulnak kisebb vonalak Szentesre (mely már innen kiépült Hódmező-Vásárhelyig) és Csongrádra; C. vasútjainak összes hossza 221 km. Hajózás csak a Tiszán, tutajozás a Maroson és Körösön is folyik. A vármegye területén csak 18 km. kiépített út van, a kiépítetlen törvényhatósági utak hossza 607 km. A közgazdaság szolgálatában 2 bank, 9 takarékpénztár, 4 szövetkezet s az osztrák-magyar bank szegedi fiókintézete áll. A mezőgazdaság céljait előmozdítja a C.-i gazdasági egyesület, a szegedi gazdasági egyesület, szegedi felsőtanyai gazdakör, hódmezővásárhelyi 2 gazdakör, szentesi és kis-teleki gazdakör és a szeged-vidéki méhész-egyesület. Az árvízmentesítésre szolgáló társulatok közül a csongrád-sövényház ármentesítő és belvizszabályozó társulat (Szeged), a körös-tisza-marosi ármentesítő és belvizszabályozó társulat (Szentes), az uj-szeged-vedresházi ármentesítő társulat (Szeged) és a sövényháza-szegedi ármentesítő - társulat (Szeged) említendő.

Története.

Honfoglaló őseink az alpári döntő csata után a Szegedtől É-ra elterülő homokos síkon, ahol egykor Attila székhelye volt, fáradalmaikat kipihenve és áldomásokat tartva, az ország szervezetét megállapították. Az első országgyülés színhelyét Szernek nevezték el, hol később monostor és népes város (ma Pusztaszer) létesült. Árpád fejedelem ezt a vidéket Ete vezérnek - Ond fiának - jelölte ki telephelyül, ki is a Tisza partján a szlávokkal új földvárat hányatott, mit azok Csernigradnak - Feketevárnak - neveztek el. Igy jött létre a csongrádi várispánság és C. vármegye. Később a tatárok C. várát elpusztították s a várjavak egy része a szegedi kir. várra szállt.

A régi C. vármegye a Tisza mindkét partján Alpártól Zentáig keskeny szalag alakban nyult el. Nyugatról a kunok voltak szomszédok, de ezeknek keleten a Hódtó körül is szállásaik voltak. A mohácsi vész előtt a vármegye területén 1 kir. vár, 4 város, 86 helység és temérdek halastó létezett. Főbb birtokosai voltak: a király s királyné, a garam-szt.-benedeki apátság, a budai és csanádi káptalanok, Szeged város, a Garai, Győri, Hékedi, Hunyadi, Lábatlani, Maróti, Móré, Pőstényi, Póka, Pósafi, guti Ország, nádasdi Ongor, Sövényházi, Szilágyi és Zeleméri stb. családok. Régi főispánjai közül jelentékenyebbek: Cselei (Chelen) Sándor, ki Zách Felicián dühétől a királynét megmentette, s ennek fia János, ki Velencében fontos diplomáciai küldetést teljesített. Az 1538. évi nagyváradi béke értelmében C. vármegye János királyhoz tartozott, de az ő halála után is az erdélyi fejedelmeknek, majd a töröknek hódolt. A magyar kincstár 1552. 262 porta után 441 frtot rótt ki C. vármegyére, 1553-ban csak 36 porta után. 1561. 36 községtől 424, és 1564. 496 porta után volt adóztatva.

A török uralom alatt a községek legnagyobb része elpusztult s a nemesség előbb Pest vármegye, majd Heves, utóbb Borsod vármegyével egyesülten Füleken és Szendrőn tartott üléseket. Az 1715. XCV. és 1723. LVIII. t.-c. alapján az egyideig kamarai igazgatás alatt álló Csongrád vármegye visszakebeleztetett és újra szerveztetett, de régi déli részének elvesztésével. Első közgyülését Szegeden 1723. évi október 6-án tartotta; majd Károlyi Sándor gróf szegvári kastélyát a vármegyének adományozván, Szegvár, e félreeső kis helység lett a vármegyének székhelye egész a legújabb időkig. A török hódoltság után a hatalmas vásárhelyi uradalmat Bercsényi Miklós gróf, majd a csongrádival együtt Schlick Leopold gróf nyerte adományul, kitől később mindkettőt Károlyi Sándor gróf vette meg. A mindszent-algyői nagy uradalmat pedig 1733-ban Erdődi Kristóf gr. országbiró kapta adományul, ki azt a «méltóságos genuai uraknak» elzálogosította. Ezektől a Zichy Leopoldina gróf, illetőleg a Pallavicini őrgróf család birtokába jutott. A vármegye felkelő serege résztvett a Péró-féle lázadás és az 1742. évi túri katonai zendülés elnyomásában. Csongrád vármegye 1751. 33 porta után 19171 frt 53 krt. 1780. 24109 frt 10 kr, 1827. 46 porta után 31670 frt 28 kr. s 1848. 61 porta után 41997 frt 48 kr. adót fizetett.

József császár alatt C. vármegye Békés- és Csanád vármegyékkel volt egyesítve. A vármegye népessége 1780. még csak 30740 lélekből állott. De 1805. 63117; 1827. 116892; 1839. 124316; 1850. 156628; 1870. 215218; 1880. 228413; 1890. 261340 lélek népessége volt. E népességi szaporodás mellett időközönként C. vármegye községeiből egész rajok bocsátkoztak a délvidéki uj telephelyekre.

A férfi nemesség 1785. 850 főből, 1842. pedig 1628 lélekből állt. A 40-es évi tisztujítások és követválasztások a szabadelvü és konzervativ pártiak véres tusái közt tartattak.

C. vármegye községei a tiszai áradásoktól gyakori és sulyos károkat szenvedtek. Már a mult században is, de még inkább 1827-ben és 1836-ban épültek egyes védtöltések. Szabályozó és ármentesítő-társulatok pedig 1846 óta Széchelyi István gróf buzdítására alakultak.

Forrás: Pallas Nagylexikon