Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
csont bone
csont és bő... to be mere ...
csont nélkü... boneless
csontenyv gelatin
csontenyv gelatine
csontenyv lime glue
csontfekete... char
csontfekete... ivory black...
csonthártya... scalper
csontheg callus
csonthéjas ... pit
csonthéjas ... stone
csontja vel... British to ...
csontjaiban... to feel sg ...
csontkamra charnel-hou...
csontkaparó... scalper
csontkemény... hard as a b...
csontkemény... hard as a b...
csontkollek... barebones
csontliszt meal

Magyar Magyar Német Német
csont Bein (s)
csont Knochen (r)...
csont Schenkel (r...
csontból va... knöchern
csonthéjas ... Steinobst (...
csontos knöcherig
csontos knöchern
csontváz Gebein (s)
csontváz Gerippe (s)...
csontváz Skelett (s)...
csontvelő Mark (s)

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Csont

A C.-ok (ossa) a test legkeményebb részei s a testnek alaptámaszát alkotva, képezik a csontvázat ((skelet), s e mellett igen fontos belső életművek számára üregül szolgálnak. Az u. n. agytokban, avagy az u. n. arctokban az érzékszervek vannak elrejtve. Abroncsszerüen hajlott C.-ok - a bordák - pedig a gerincoszloppal és a mellcsonttal együtt a mellüreget zárják körül, amelyben a lélekzőszervek, a szív és nagy erek vannak elhelyezve. A C.-ok keménységét az alapállományukban levő csontföldek és mészsók okozzák, amelyek az alapállomány u. n. csontporcogójához vannak kötve. Nevezetesen foszforsavas mész, szénsavas mész, foszforsavas magnézium, csekély klórkalcium (klórmész) és fluorkalcium képezik a csont keménységét okozó vegyi alkatrészeket. A C.-ok alakra nézve: laposak v. széles csontok, azután hengeresek vagy csövesek, s végül apróbbak, többszögletüek v. rövidek. Amazok, vagyis a lapos csontok rendesen üregeket zárnak körül, ilyenek p. a koponyacsontok; a csövesek - hengeresek - rendesen nagyobb mozgások létrehozására valók s emeltyűként működnek, s azért a végtagoknál vannak; mig a sokszögletü v. rövid csontok a lábtőn és kéztőn vannak alkalmazva, ott t. i., ahol kisebb komplikált mozgásokat kell végezni. Minden hengeres csont kemény külső kéregállományból áll s belül a velőt tartalmazó üre van középrészén (diaphysis), míg két végén (epiphysis) belsejét szivacsos állomány képezi. A lapos csontokat (koponyacsontok) kivül a külső lemez (lamina externa) takarja, belül pedig a vékony sima belső v. üveglemez (lamina interna seu vitrea). A két réteg közt azután a szivacsos és üregecskéiben velőt tartalmazó állomány (diploe) van. A sokszögletü csontok kivül kemény kéregrészei között szivacsos állomány terül el.

A csontokat a csonthártya takarja s ennek egyes edényei a csontok u. n. tápláló lyukain (foramen nutritivum) át a velőig nyulnak, annak táplálására. A csonthártya azért igen fontos a csont táplálására, mert ha a csonthártya leválik, a C. ott elhal, elüszkösödik s az élet is veszélyben forog, s a beteg csak nehéz operációk, illetőleg a csontrész kifaragása által menthető meg. Egyes ilyen csontokat sokszor a természet maga is kiküszöböl a szervezetből. A C. a csontporcból vagy egyes kötőszöveti hártyákból fejlődik (a koponyacsontok egy része). A csontosodás u. n. csontosodási pontokból sugarasan indul ki és terjed tovább és tovább.

A csontok összeköttetése porcogók (synchondrosis) vagy egybecsontosodás utján (synostosis) történik, vagy rostos-porcogós erős egyesítés alapján (symphisis). Az összeköttetést szalagok (ligamenta) (mint az izületeken), vagy u. n. varratok (suture) eszközlik (p. a koponyákon) s ezeknek a legkülönfélébb alkotása, fajtája, s elnevezése is lehet; végül a csontvégek célszerü mozgások kivitelére izületekkel (articulationes) vannak egymással mozgatható összeköttetésben (lásd Izületek).

A csontok (az emberben 233) egymással természetes, szalagos egybeköttetésben kipreparálva és megszárítva, az u. n. természetes csontvázat (skeleton naturale) képezik; a drótokkal v. gummiszalagokkal stb. mesterségesen egybekötött s egészen fehérre tisztitott (macerált és preparált) csontok összeségét pedig mesterséges skeletnek (skeleton artificiale) nevezik. A skeletet a fej-, a törzs és végtagok csontjaira szokták osztani. A fej csontjait aszerint, amint a koponyát alkotják, koponyacsontoknak s összeségüket agykoponyának (mert az agyat tokszerüleg borítják) nevezik; mig az arcot képző fejcsontokat arccsontoknak, s összeségüket az érzékszerveket és a tápláló szervek kezdetét magába foglaló arctoknak hivják. A koponya és az arc csontjai a következők: 1. a koponya hátulsó részét s alapjának egy részét képező nyakszirtcsont (os occipitis), amelynek alsó alapi részén nagy nyiláson (az öreglikon v. nagylikon; foramen ovale) a nyultagyvelő megy át a gerincagyvelőbe; 2. az ékcsont (ikcsont, denevércsont, szárnyas csont, os sphenoideum), amelynek a repülő bogárhoz vagy denevérhez hasonló szárnyai vannak s az agy alapjának egy részét, a szemüreg egy részét, a halánték kis részét stb. képzei s a rajta levő likakon igen nevezetes agyidegek hagyják el a koponyát s az agy alapi teste az u. n. töröknyerget (sella turcica) képezi; 3. a homlokcsont (os frontis), amely a homlokot s két dudorával a homlokdudorokat (tubera frontalia) képezi s ugy a szemüreg, mint a koponyaalap képzéséhez is hozzájárul, nemkülönben az orrgyökön az orrcsonttal is egybefügg; 4. a rostacsont (os ethmoidale), amely főleg az orrjáratok képzésében vesz részt s a szaglószerv nagy részén elterül; 5. a fal C.-k (ossa parietalia), amelyek a fejen két oldalt vannak és a fejtetőt is képezik; 6. a halánték C.-ok (ossa temporalia), amelyek a halántékot képezik s e mellett kemény, a koponyaalapot is képező u. n. sziklarészében a hallószervet rejti; 7. a könnycsontok (ossa lacrymalia), körömalaku és nagyságu csontocskák, amelyek a könnytömlőt rejtik a belső zegzug előtti vályujokban; 8. a járomcsontok (ossa zygomatica), amelyek az arc kiszökő részének képezik az alapját, s a homlokcsonttal, felső állcsonttal vannak egybekötve és a halántékcsont járomnyujtványával az arcon oldalt a fülhöz menő kiemelkedést; az u. n. járomhidat (pons zygomaticus) képezik; 9. az orrcsontok (ossa nasalia), amelyek piciny hajlott keskeny csontocskák, s az orrhát kemény alapját képezik; 10. a szájpadcsontok (ossa palatina), amelyek a kemény szájpad csontos vázát s nyálkahártya bevonatukkal a szájüreg felső falzatát képezik; 11. az alsó orrkagyló v. örvényes csontok (ossa turbinalia s. conche inferiores), amelyek a szájpad felső felületével az alsó orrjáratokat fogják közre; 12. az ekecsont (os vomeris), amely az orrüreg csontos sövényét, amely két félre osztja az orrürt, képezi; 13. a felső állcsont (os maxille; maxilla superior), amely a felső fogsort hordozza s mozdulatlanul van az embernél a koponyához erősítve, s üreges C. (Highmor-barlang van benne egyik és másik olsalon is); 14. az alsó állcsont (mandibula s. maxilla inferior), amely az alsó fogsort tartalmazza szintugy, mint a felső is fogmedri nyujtványának (processus alveolaris) fogmedreiben (alveolusaiban); 15. a nyelvcsont (os hyoides) szakcsont, amely az alsó állcsont és a gégefő közt van szalagosan és izmokkal kifeszítve, és testtel és szarvakkal bir.

A test alapját a gerincoszlop (columna vertebralis) képezi. A gerinc vagy gerincoszlop csigolyákból (vertebre áll. A nyaki részét a nyaki csigolyák, a háti v. melli részletét a háti v. melli csigolyák képezik. Ezeket, valamint az utána következő s az ágyékon levő csigolyákat, az u. n. ágyéki csigolyákat valódi csigolyáknak nevezik, mert különállók, s bár egybe vannak fűzve, egyes részeiket jól meg lehet különböztetni, mig a kereszttájon levők egymással egybenőttek 1 csonttá, s ezeket azért álcsigolyáknak szokás nevezni, s együttesen sacral- (kereszt-) csigolyáknak hívják őket. A keresztcsigolyák végén az állatokon a hosszura nőtt fark-csigolyák vannak megerősítve, mig az emberen ez csak 2-3-4, ritkán 5-6 csigolyával van képviselve. A csigolyákon (vertebre) a testet és ivszárakat különböztetjük meg, amely utóbbiak a gerinccsigolyaürt (foramen vertebrale) s az összes csigolyák a gerinccsatornát (canalis vertabralis, amelyben a gerincvelő fut le) fogják körül. Ezenkivül a csigolyákon, - amelyek egymással, hogy a gerinccsatorna hajolni legyen képes, rostos, porcogós lemezekkel és szalagokkal vannak egyesítve - nyujtványokat különböztetünk meg; nevezetesen 4 u. n. izületi nyujtványt (kettő-kettő egy-egy oldalon; fel és lefelé nézők), amelyeknél fogva egymással izesülnek; azután 2 harántnyujtványt (processus transversus) és végül egy-egy tövis-nyujtványt (proc. spinosus), amely hátra s befelé áll s amelyet még erős és kövér embereken is átérezünk a bőrön át ujjal, ha ujjunkat végighuzzuk a gerincen, vagy sovány emberen szemmel is láthatjuk azokat. A háti csigolyákkal a 12-12 borda egyesül; a bordák (coste) hajlott abroncsszerü csontok, amelyeknek elülső v. mellcsonti végük a mellcsonttal, a hátulsó v. gerincvégük a gerincoszloppal, nevezetesen a háti v. melli csigolyák testével és haránt-nyujtványaival vannak egybeköttetésben; és pedig a csigolyák testén oldalt lévő izületi mélyedésével a bordák fejecskéje (capitulum coste) a csigolyák harántnyulványain levő izületi gödröcskével pedig a bordák u. n. gumója (tuberculum coste) van szalagok és iztokok segítségével mozgathatólag egybekötve. A szegycsont (sternum) vagy mellcsont elülről határolja és zárja a mellkas falzatát és középrészből vagy testből (corpus), felső részből v. markolatból (manubrium sterni) és alsó csúcsos végrészből, a kardnyujtványból (processus xyphoideus) van egybetéve. A felső 7 borda elül a szegycsonttal egyesül, mig ugyanez utóbbival a kulcscsont (clavicula) van izületileg egybekötve szalagokkal v. tokszalaggal. .A clavicula szegycsonti véggel (extremitas sternalis), testtel (corpus) és vállcsúcsi véggel (extr. acromialis) van ellátva és a vállcsúccsal (acromion) és lapockával (scapula) szalagokkal boltozatos készületté, az u. n. vállpereccé van egyesítve.

A felső végtagok függelékei a mellnek s ehhez izületekkel, szalagokkal, tokszalagokkal és izmokkal vannak összekötve. A felső végtagot a felkarcsont (os brachii), azután az alkar két csontja, nevezetesen a singcsont (ulna) és orsócsont (radius) képezik. A felkarcsont feje a lapocka ízvájujában forog szabad izülettel (l. az izületeket), azaz a kör (ill. kúp) minden irányában kivihető mozgásokra képesítve van. A felkarcsont alsó végén a belső és külső bütyök (condylus externus et internus) van, nemkülönben egy csigaszerü emelkedés (trochlea) és egy u. n. fejes emelkedés (eminentia capitata), amelyekkel csukó-forgó izülettel az orsó és ulna van szalagokkal egybekötve. Az ulna és radius után jön a kéztő (carpus) két sorban álló 7 csontocskájával (sokszögü C.-ok), amelyekhez a borsócsont mint incsont járul; következik ezután a kézközép (metacarpus) az 5 kézközépcsonttal (ossa metacarpi), ismét ezek után az ujjak (digiti) csontjai jőnek, amelyek izekből vagy ujjpercekből (phalanges) állanak, amelyeket a tenyértől a köröm felé számítva mint I., II. és III-dik ujperceket különböztetünk meg.

Az alsó végtag a medencecsontokból (ossa coxe), azután comb C.-ból (femur) és az alszár (crus) C.-jaiból áll. Ez utóbbit a sipcsont (tibia) és szárkapocs (fibula) képezik. A medence C.-ok két lapátszerü C.-ból állanak, melyek elül a far, vagy szeméremcsontok végein rostporcogós egybeköttetés (symphysis ossium pubis) által, hátul pedig a keresztcsonti izesülés által vannak egy gyürüszerüen zárt képlődménnyé, a medencévé (pelvis) egybefűzve. A medence a csipő- (os ileum), az ülő (os ischii) és a szemérem-csontból (os pubis) van egybetéve s találkozási helyeiken a nagy kerekded izvápa (acetabulum) van, amelybe a combcsont feje illik és benne dióizületszerüleg forog. A combcsont (femur) a test legerősebb és leghosszabb csontja. Testét és két végrészét különböztetjük meg. Felső végrészén a feje (capitulum) van, amely a leirt acetabulumba van beerősítve szalagok, tokszalag és izmok segítségével. A bőrön át is érezhető tompora van kifelé, amit nagytompornak (trochanter major) neveznek; befelé pedig a kis tompor (troch. minor) van rajta; mindkettő izmok tapadására való. Alsó, duzzadt végén a belső és külső bütyköt (condylus int. et ext.) különböztetjük meg, s e fölött hátul a térdalji síkot s a két condylus közt a térdalji árkot (fossa poplitea), mig elül a két bütyök között mélyedés van, amelybe a térdkalács (patella) illik bele. Az alszárt képező két említett csont, a sipcsont és szárkapocs fent egymással izülettel és szalagokkal erősen egybe vannak kötve, mig a combcsonttal csakis a sípcsont felső megszélesbedett porcos felülete izesül szalagokkal, tokszalaggal és izmokkal megerősítve. Alsó végeiken is egybe vannak egymással erősen kötve s a tibia belső vastagabb kiemelkedése a belső bokát (malleolus internus), mig a szárkapocsé a külső bokát (m. externus) képezi.

A két csont alsó vájulatos vége izesül aztán a láb lábtőcsontjai közül az ugrócsonttal (talus s. astragalus), ez ismét a sarokcsonttal (calcaneus), mig az ugrócsont után előrefelé a lábtő- (tarsus) csontok többije, nevezetesen a sajkacsont (os naviculare), a köbcsont (os cuboideum), az ikcsontok (I. II. III. ossa cuneiformia), ezekután ismét az ujjak (digiti) s ezek izei (ujjpercei, phalanges) következnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is