Csontfenésedés
A csontnak elhalása a táplálására szolgáló nedvek és vér
odajutásának megszünése következtében. Okai lehetnek: genyedő
csonthártyagyuladás, csontvelőgyuladás, az erek eltömülése, sulyos fertőző
bajok, minő a tifusz, szifilis. Az elhalt csontrészletet sequester-nek nevezik. Ez a többi részekre gyuladást előidéző ingerül szolgál s a
körülötte keletkező gyuladás leválasztja azt az épen maradt csontrészletekről
(elhatárolódás, demarcatio) ugy, hogy a sequester szabadon mozgóvá lesz. Az
elhalt csontot uj csontképződés pótolja azáltal, hogy a csonthártya körülötte
csontanyagot rak le mindaddig, mig a sequester tokba nem záródik. Ezen tok a
csontláda melyen kisebb-nagyobb rendetlen
alaku nyilások maradnak a célból, hogy a csontláda belsejében képződött geny
kifelé juthasson. E nyilások neve: kloaka. A csontláda ezen nyilásai a csontot
fedő lágy részeken át a bőr nyilásaival közlekednek s ezeken át a vizsgáló
kutasszal meg lehet találni a kemény, fedetlen és mozgó sequestert. Mivel a
sequester magától el nem távolodhatik, mindig műtéttel, azaz a láda
felvésésével kell eltávolítani, mire azután teljes gyógyulás következik. A
csontfenésedés egyik alakja a foszforgőzök tartós hatása által előidézett foszforos csontfene. (Csontüszök, Necrosis,
Osteonecrosis.)
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|