Csontház

(lat. ossarium). A középkorban a temetőkben emelt olyan kisebb kápolnaszerü épület, amelybe uj sirok ásása alkalmával a temető szentelt földében talált csontokat hányták. Mivel a régi temetők legtöbbször a temlomok körül terültek el, a C.-at igen gyakran a temlomhoz hozzáépítették; sőt vannak esetek, amikor a templom minden egyes külső gyámpillére közötti térség alul egy-egy kis C.-at fogadott magába. Vannak azonban egészen különálló C.-ak is. A C.-aknak egyik oldala rendesen sok apró nyilással volt átlyukasztva, hogy a belsejükben felhányt csontokat kivülről látni lehessen. Ilyen p. faouët-i (Franciaorsz.) C., mely a templomnak támaszkodik, ablakokkal áttört oldala pedig a temetőre néz. A magyarországi csontházak különálló épületek, rendesen köralaku alaprajzzal és egy kis apszissal (Szakóca, Selmecbánya), v. mint a jáki: nagykarélyu alappal

Forrás: Pallas Nagylexikon