Csontlágyulás

A csontot a szervezet rendes viszonyok között felszivja és ujraképezi, ugy hogy a felnőtt emberben nyoma sincsen annak a csontállománynak, mely a 2-3 éves gyermek vázát alkotta. Ez lassu felszivódás útján történik, melyet a sokmagvu osteoklast sejtek észrevétlenül hajtanak végre. Ha a mésztartalom feloldása gyorsabb, az uj mészsók lerakodása ellenben akadályozva van, akkor a csont lágyabb lesz és alkalmatlan arra, hogy a test támaszául szolgáljon. Az ellágyulás vagy részleges, egyes pontokban fellépő, vagy általános s egy vagy több egész csontra kiterjedő. Legfontosabb alakja az, mely főleg nőknél és terhesség után szokott fellépni s mint osteomalacia ismeretes.

C. az állatokban, ugy mint az emberben, az angolkórhoz hasonló és ezzel néha ugyanegy állományban fellépő csontbántalom, mely főképen szarvasmarhákon, de kecskén, sertésen és némely madárfajon is észlelhető. A táplálás célszerü javítása nevezetesen mészsókban bővelkedő takarmány etetése által előrehaladottabb C. is gyógyulhat.

Forrás: Pallas Nagylexikon