Csontliszt
Valamennyi foszfortrágyaféle között ez a legrégibb.
Legelsőben Angliában használták. A csontok természetes állapotjukban
trágyázásra alkalmatlanok, mert a bennük levő zsir elkorhadásukat gátolja, ez
okból a csontokat zsirtalanítani kell, amit gyárakban gőz segélyével végeznek.
Kicsinyben a zsírtalanítás soha se tökéletes és ezért nem célszerü a
gazdaságban összegyülemlő csontokból C.-t készíteni. Az ilyen C. hatása
csekély. A C. gyári készítésénél a zsirtalanított C.-t enyvtelenítik, mert e
nélkül nem lehet megőrleni, ami pedig okvetlen szükséges, mert minél finomabb a
C., annál gyorsabb a hatása, amiért is a C. értékét finomsága határozza meg. A
C. legbiztosabban hat a könnyebb talajokon, igy a homokon és a homokos
vályogon. Itt többet ér a szuperfoszfátnál, melynek vizben könnyen oldódó
foszforsava az altalajba mosatik, minthogy a laza talajok abszorbeáló képessége
csekély. Közép kötött és kötött talajokra ma már nem használnak C.-t, hanem
inkább szuperfoszfátot vagy Thomas-salakot. A C.-t különben nagy mennyiségben
dolgozzák fel C.-szuperfoszfáttá. A C.-ből egy katasztr. holdra 100-200 kg.
szükséges. Egyenletesen kell elszórni és azután alászántani v. boronálni.
C.-t mint takarmányt etetésre oly mészszegény (többnyire
nedves, lápos, tőzeges) vidékeken használják, hol a marha csontporhanyóságban
szenved. Ujabban azonban inkább precipitált foszforsavas meszet adnak az
állatnak. E mész enyvgyárakban készül, a csontok ásványi alkatrészeit sósavban
feloldják, azután mésztejet adnak a sósavhoz, mely a csontalkatrészeket
poralakban kiválasztja. Egy nagy marhára egy evőkanálnyi (30-50 g.) C.-t
számítanak s azt a kissé megnedvesített takarmányra hintik.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|