Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Csoportszer... ----

Magyar Magyar Német Német
Csoportszer... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Csoportszerkezet

A csoportban a csoporttagok egymáshoz viszonyítva különböző pozíciókat foglalnak el, ez a viszonyrendszer alkotja a csoport struktúráját v. szerkezetét. A csoportszerkezetet olyan útvonalak v. csatornák hálózataként lehet elképzelni, amely megszabja a csoporton belüli interakciók irányát. Legtöbbször a viszonyrendszer hierarchikus, vannak nagyobb befolyással rendelkező személyek és olyanok, akik a hierarchia alján helyezkednek el. A csoportszerkezet egyik közp.-i jellemzője a csoportkohézió, az az erő, amely a csoportot egyben tartja és amely biztosítja stabilitását. Ez függ a csoporttudattól, a csoportcélok fontosságától, a csoporttagok közötti kapcsolatok erősségétől stb. A csoportszerkezet létrejöhet intézményes úton, az így keletkezett formális szerkezetet az adott intézmény alakítja ki, működésük jogilag v. társ.-ilag szabályozott. Ilyen, pl. bármilyen munkahely, isk.-i oszt., klub stb. A formális struktúra meghatározza a személyek egymással való kapcsolatát, a közöttük létrejövő hierarchikus viszonyokat, a kommunikáció irányát és módját. Az intézményes szerv.-ek nagymértékben különböznek abban a tekintetben, hogy működésük milyen mértékben formalizált: szigorúan formalizált szerv.-ek részletes szabályokban írják le működésüket, az egyes pozíciókhoz részletes kötelességlistát rendelnek, és írásba fektetik azt is, ki kivel kommunikálhat (pl. katonaság). Kevésbé formalizált szerv.-ekben a stabil szerkezet főként a csoporttagok egyetértésén alapul. Vannak spontán társulások, ún. informális csoportok, amelyeket nem szabályoz semmiféle intézményes keret, és amelyek kizárólag a tagok akaratából alakulnak ki. Ezeket az érzelmi viszonyok és a tagok által kialakított szokás- és szabályrendszer, a tradíciók és az érzelmi kapcsolatok tartják össze. A formális és informális csoportok működésük tekintetében azonban nem különböznek élesen egymástól, mert a formális csoportokban is létrejön a spontán érzelmi kapcsolatokon alapuló viszonyrendszer, amely kialakít egy, a formális kapcsolatokat átfedő "rejtett", barátságon alapuló informális hálózatot (Mérei, 1988). A csoport formális és informális hálózata felől eltérő elvárások érhetik az egyént (pl. gimn.-i oszt.-ban a kihívó öltözködés a társak, a szolid megjelenés a tanárok elvárása), s ez konfliktushoz vezethet, mert mindkettő konformitást vár el az egyéntől. Az egyén ahhoz a normához igazodik, amely a számára fontosabb hálózat felől érkezik. (Az informális szerv.-ek formális szerv.-ekkel szembeni esetleges fölényét mutatja az a tény is, hogy a tekintélyelvű rendszerekben a helyi öntevékeny csoportok, a diákönkormányzatok stb. működését gátolják.) Az informális csoport sem őrzi meg teljesen spontaneitását, hanem közös múltját és tradícióit szokásokba és normákba rögzíti, amelyek betartását többé v. kevésbé szigorúan megköveteli az egyénektől (l. Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk c. regényében a spontán módon szerveződött csoport egy merev intézmény sajátosságait ölti magára). Csoportokban normává válhat az is, hogy ellenséges érzülettel viseltetnek egy másik csoport iránt. Ez származhat valódi érdekellentétekből, de sokszor csak arra szolgál, hogy a csoporton belül keletkező feszültségeket levezethessék, ill. a csoporthoz tartozás érzését megerősítsék. A csoportok közötti ellenségesség előítéletekben fogalmazódik meg, és társ.-i méreteket is ölthet (pl. etnikai ellentétek). Csaknem minden csoportban felbukkan egy olyan személy, aki a csoport többi tagjára meghatározó befolyást gyakorol. Ez lehet kinevezett (formális) vez., v. hatalmát a csoporttagok többségének egyetértéséből merítő informális vez. Lehetséges, hogy egy formális szerv.-ben az informális vez.-nek nagyobb befolyása van a csoporttagokra, mint a formális vez.-nek. Az elfogadott vez. felé irányul a legtöbb kommunikáció, az ő javaslatait, utasításait követik a legtöbben, véleményét ált. mérvadónak tartják, személyével azonosulnak, ő a leghatékonyabb a csoportkonfliktusok megoldásában, a csoport összetartását fenntartani és növelni képes. Ha a kinevezett vez. hatalma csak a jutalmazáson v. büntetésen alapul, nem biztos, hogy a csoporttagok elfogadják, azonosulnak vele, hogy a csoport céljainak megvalósulását tartósan biztosítani tudja és a csoportkonfliktusokat hatékonyan képes kezelni. A csoportszerkezetet különböző dimenziók: az érzelmi kapcsolatok, a kommunikációs hálózat és a hatalmi hierarchia mentén lehet vizsgálni. Az érzelmi hálózat vizsgálatának legelterjedtebb módszere a Moreno által kidolgozott szociometria. A szociometria egy adott közösség tagjai körében kérdőív segítségével deríti ki a csoporttagok közötti szimpátiaválasztásokat. Az olyan, csak közvetetten a szimpátiára vonatkozó kérdésekre, mint pl. "Kivel szeretnél egy vonatfülkében aludni?", az egyének társuk nevének beírásával válaszolnak. A szociometriai kérdőívekből a kölcsönös kapcsolatok figyelembevétele alapján elkészítik a szociogramot, a csoport vonzalmi hálózatát mutató rajzot. Moreno elgondolása szerint a szociometriát csak a csoport problémáinak megoldása érdekében jogos elkészíteni. Mérei továbbfejlesztette a szociometria módszerét, és a csak érzelmi viszonyulásokat feltérképező eredeti változat helyett kidolgozta a többszempontos szociometriát, amely a csoportszerkezetet meghatározó tényezők között fontosságot tulajdonít a csoportban betöltött funkcióknak és állandósult szerepeknek is. Így a többszempontos szociometria a csoport, mint szociálpszich.-i egység jellemzésére alkalmasabb. Ebben a szociometriai kérdések tehát a népszerűségre, a szervezési kérdésre, az intelligenciára stb. terjednek ki. Mérei kidolgozott továbbá olyan mutatókat is (pl. szerkezeti mutatók, kohéziós mutatók, a jelentőség és szerep mutatói), amelyek a csoportszerkezetet egzaktabban írják le, mint a szociogram képi alakja. Az óvodáskorú gyerekek vizsgálatára a kérdőíves eljárás helyett kifejlesztette az interakciók megfigyelésén alapuló aktometriai módszert. A szociometria ped.-i felhasználása igen elterjedt, mivel egyaránt alkalmas közösségek vizsgálatára, konfliktusok megelőzésére, közösségfejlesztési és szervezési megoldások segítésére, valamint az egyén jellemzésére, akinek viselkedését nagymértékben meghatározza a csoportszerkezetben elfoglalt helye. A csoportkommunikáció iránya a szociometriai kapcsolatoknak megfelelően alakul, erre mintázódik a hírek terjedése (amelyért a hálózat láncalakzatai a felelősek), a normák alakítása és változtatása (amely a csillag formájú alakzatokban történik). A kommunikációs szerkezet nem mindig spontán módon alakul ki, megszabhatják külső erők is (pl. egy munkahely téri elrendezése v. a hierarchikus viszonyok). A kommunikációs lehetőségek hatást gyakorolnak a csoport teljesítményére és a közérzetére is, a hatékonyság azonban függ a feladat term.-étől. Az egyetlen jó megoldással rendelkező feladatok megoldásának egy közp.-tal rendelkező, hierarchikus csoportszerkezet felel meg, míg a többféle lehetséges megoldás összegyűjtésének a nem hierarchizált kommunikációs struktúra kedvez.

Faragó Klára

Szerkesztette: Lapoda Multimédia



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is