Csuszamlás

A földből készült töltések tömöttsége még a leggondosabb készítés mellett is sokkal lazább, mint a természetes talajé. Ha a felügyelet csak némileg is hiányos, könnyen megtörténik, hogy a töltés belseje kisebb-nagyobb rögökből készül és az ezek közt levő üregek nem lesznek porhanyós földdel kitöltve. Ha emez üregek hóolvadás alkalmával vagy tartósan nedves időjáráskor vizzel megtelnek, ez a töltés anyagát péppé változtatja át, mely nem képes magát oly meredek helyzetben megtartani, minő a töltés lejtője: miért is a töltés lába szétfolyik, teteje pedig lesüpped. Hegyoldalra épített vasuti töltésnél is könnyen fordul elő C., ha nincs arról gondoskodva, hogy a lefelé igyekvő vizek a töltés alatt kellő utat találjanak. Ármentesítés céljaira szolgáló védőtöltések pedig a magas és tartós árvizek által előidézett viznyomás hatása következtében vannak az elázásnak és ennek folytán a C.-nak kitéve. A C. mély bevágásoknál is előfordul; leginkább ott, hol a felső, vizátbocsátó talajréteg alatt egy másik, meredek felső lapu, vizátnembocsátó réteg van. Mert a felső rétegen leszivárgó csapadékviz az érintkezési lapon összegyül és ezt csúszóssá teszi. A C. ugy a vasuti mint a vizi töltéseknél egyik legveszedelmesebb jelenség. Amott vonatkisiklást, itt szakadást idézhet elő. Előbbieknél a töltéstestnek zúzott kődarabokkal megtöltött csatornák vagy pedig alagcsövezés segélyével való kiszikkasztása és a töltés lábazatának kővel való kirakása által védekeznek; utóbbiknál pedig az elázott töltésrésznek piloták és szádfalak közé fogása által (l. Árvédelem). A bevágásokban föllépő csuszamlások ellen is részint a bevágás lejtőjének enyhébbé tétele, részint a talajvizek elvezetése által védekeznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon