Cukor

Általában a köznyelvben cukor alatt többnyire a kémiában mono- és diszacharidnak nevezett szénhidrátok kristályait értjük. Étkezési cukorként a cukorrépából előállított répacukrot ismerhetjük. Ebből több termék készül, például a kristálycukor, porcukor, kockacukor, illetve különböző édességek tartalmazhatják. Európában ennek előállítása a legolcsóbb, ezért ez a legelterjedtebb. Melegebb éghajlatú területeken a nádcukor az elterjedt, amit cukornádból állítanak elő, illetve ismert még a juharcukor, amit északi országokban a juharfa nedvéből nyernek. Kémiailag mindhárom cukorfajta teljesen egyforma, csupán a kiindulási növényekből a gyártás során megmaradó 'szennyezőanyagok' okozzák a különbségeket. Többnyire sportolók használják a kémiailag egyszerűbb szerkezetű, könnyebben emészthető és élettanilag jobb tulajdonságokkal bíró szőlőcukrot. Ezt a sejtek közvetlenül tudják üzemanyagként felhasználni. Édességekben is megtalálható, főleg energiaszeletek édesítésére használják. Megemlítendőek még a különböző gyümölcscukrok, melyek a gyümölcsökben találhatók meg. A szilárd cukor felfedezését a 300-600 közötti időszakra teszik. Ezidőtájt Indiában háromféle cukrot készítettek: vörös vagy nyerscukrot, kristályos cukrot vagy cukorlisztet, kemény cukorkristályokat. Indiából a cukornád és a cukor ismerete csak lassan terjedt nyugat felé. Legközelebbi adatokat a cukornádról a 6. században találunk a perzsáknál, akiknek révén az arabok is megismerkedtek a cukornáddal és a cukorral. A kalifák nagy luxust űztek a cukorral. Lassanként egyes városok gyárvárosokká váltak, ahonnan a készített cukrot messze vidékre is elszállították. Amikor az arabok hatalmukat Egyiptom felé is kiterjesztették, a cukor elterjedését is előmozdították. Egyiptom a cukornád meghonosítása után a leghíresebb cukortermelő országok egyikévé lett. Nagyot léptek előre a cukorfinomítás terén, olyannyira hogy Indiában még ma is az ő finomítási eljárásukat használják. Ugyancsak az arabok Szicíliában, majd Spanyolországban is meghonosították a cukrot. Spanyolországban 1150-ben 29 000 hektár föld volt cukornáddal beültetve és Motril városában (Granadában) 14 cukorgyár volt. Az egész ország cukortermelése a 15. század elején évente többet tett ki mint 1 millió métermázsa. Európában a cukor a keresztes hadjáratok révén lett ismert. Az első cukorszállítmány 996-ban érkezett Szíriából és Egyiptomból Velencébe; miután pedig Ciprus szigete is a keresztények birtokába jutott, a cukortermesztés virágzásnak indult. A cukor még a mémetekhez is eljutott Velencéből, a szárazföldi kereskedelmi útvonalakon keresztül. A 14.-15. században már a jobb módú polgári családokban is használták, részint gyógyszerként, részint pedig ételek készítésénél. Ezidőtájt már Magyarországon is ismert lehetett a cukor, mert amikor Mátyás király 1476-ban Beatrixszal házasságra lépett, "az asztalt aranyozott cukorból készült fa, melyen angyalok és mókusok voltak, díszítette, fákkal, cserjékkel és éneklő madarakkal ékesített, tisztán cukorból készült kerttel". Amerika felfedezésével az Újvilág hatalmas versenytársa lett az Óvilágnak. Kolumbusz Kristóf már 1490-ben átültette a cukornádat Santo-Domingóba, amely csakhamar Európa fő szállítójává vált. Mexikóba már Cortés idejében, míg Brazíliába a 16. század elején került a cukornád. A 19. század végén Kuba, Manila, Jáva, Brazília termelte a legtöbb cukornádat. Európában - Spanyolországot kivéve - már nem termesztenek cukornádat. A 16. században Európában cukorfinomítók létesültek a koloniális cukor finomítására (Hamburgban, Magdeburgban, Drezdában, Párizsban, Marseille-ben, Le Havre-ban stb.). A 19. század elején elterjedt répacukorgyártás lényegesen megváltoztatta az egész cukoripart. Marggraf híres német kémikus (1709-1782) volt az első, aki a répában cukrot talált (1747) és ajánlotta a gazdáknak a répatermesztést cukorgyártás céljából. Az első répacukorgyárat III. Frigyes Vilmos porosz király támogatásával Franz Karl Achard (1753-1821) állította fel. 1801-ben Kunernben Alsó-Sziléziában, 1802-ben Csehországban épült az első cukorgyár. Napoleon 1811-ben 32 000 hektár szántóföldet és egymillió frankot ajánlott fel az alapítandó cukorgyárak segélyezésére. A répából ez idő tájt csak 2-3% cukrot tudtak előállítani, ami miatt az első gyárak beszüntették működésüket. A napóleoni szárazföldi zár alatt (1806-1814) - mely a gyarmatokban termesztett cukrot majdnem teljesen kiszorította az európai piacról - a répacukor-gyárak új életre keltek. Gyárak létesültek Francia-, Német- és Oroszországban. A szárazföldi zár megszüntével a legtöbb gyár is bezárta kapuit, csak Franciaországban - ahol a gyártásban több fontos újítást vezettek be - tudott több gyár tovább is működni, úgyhogy ott 1835-ben már 33 millió kg cukrot gyártottak egy évben. Franciaországból a cukorgyártás lassan átterjedt Németországba (különösen Sziléziába és Szászországba), utána pedig Csehországba, Magyarországba, Belgiumba és a többi európai államba.