Curaçao

(ejtsd: kurassao) v. Curassao, a Németalföldek birtokában levő sziget Venezuela mellett, partjaitól É-ra, mintegy 75 km.-nyire a Szél alatti szigetek közt, 550 km² területtel, (1889) 25994 lak. C. sziklás, kopár domboktól takart sziget; a legmagasabb ÉNy-on a S. Christophe (365 m.); a vizben szegény szigetnek fontosságát kitünő kikötője, a D-i parton levő Santa Ana-kikötő kölcsönöz, amely belül több ágra oszlik és a nyilt tengerrel 10-13 m. mély csatornával áll összeköttetésben; e csatornát K-en Wilhelmstadtnak, a fővárosnak, Ny-on pedig Overzijde külvárosnak házai szegélyezik. Az éghajlat meleg és nagyon száraz; némely évben eső alig esik; mindamellett a föld terem kukoricát, kókuszdiót, déli gyümölcsöket és cukornádat. A főkiviteli cikk a tengeri, só és foszfát (1890. 72 hajóval vittek ki, nagyobbára Angliába), továbbá azon narancshéj, melyből a C. v. Curassao néven ismeretes kitünő likőrt készítik Hollandiában. A lakosság nagyon vegyes; nyelvjárásának neve: papiamento, amely a hollandi, francia, spanyol, portugál és goajira nyelvek keveréke. A szigetet 1499. Ojeda fedezte föl, 1632. a hollandiak szerezték meg. A napoleoni háborukban az angolok elfoglalták, de 1814. ismét visszaadták. Jelenleg külön kormányzóság, amelyhez tartozik még Oruba, Buen Ayre, Aves, St. Eustatius, Saba és St. Martin fele. A sziget évi budgetje közel 1 millió frank. V. ö. Les possessions néerlandaises dans les Antilles, 1888.

Forrás: Pallas Nagylexikon