Curaçao
(ejtsd: kurassao) v. Curassao, a Németalföldek birtokában
levő sziget Venezuela mellett, partjaitól É-ra, mintegy 75 km.-nyire a Szél
alatti szigetek közt, 550 km2 területtel, (1889) 25994 lak. C.
sziklás, kopár domboktól takart sziget; a legmagasabb ÉNy-on a S. Christophe
(365 m.); a vizben szegény szigetnek fontosságát kitünő kikötője, a D-i parton
levő Santa Ana-kikötő kölcsönöz, amely belül több ágra oszlik és a nyilt
tengerrel 10-13 m. mély csatornával áll összeköttetésben; e csatornát K-en
Wilhelmstadtnak, a fővárosnak, Ny-on pedig Overzijde külvárosnak házai
szegélyezik. Az éghajlat meleg és nagyon száraz; némely évben eső alig esik;
mindamellett a föld terem kukoricát, kókuszdiót, déli gyümölcsöket és
cukornádat. A főkiviteli cikk a tengeri, só és foszfát (1890. 72 hajóval vittek
ki, nagyobbára Angliába), továbbá azon narancshéj, melyből a C. v. Curassao
néven ismeretes kitünő likőrt készítik Hollandiában. A lakosság nagyon vegyes;
nyelvjárásának neve: papiamento, amely a hollandi, francia, spanyol, portugál
és goajira nyelvek keveréke. A szigetet 1499. Ojeda fedezte föl, 1632. a
hollandiak szerezték meg. A napoleoni háborukban az angolok elfoglalták, de
1814. ismét visszaadták. Jelenleg külön kormányzóság, amelyhez tartozik még
Oruba, Buen Ayre, Aves, St. Eustatius, Saba és St. Martin fele. A sziget évi
budgetje közel 1 millió frank. V. ö. Les possessions néerlandaises dans les
Antilles, 1888.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|