Curtius

1. Ernő, kiváló régész és történetiró, szül. Lübeckben 1814 szept. 2. A bonni, göttingai és berlini egyetemeken nyelvészetet tanult s 1837. Brandis tanárt Görögországba kisérte. Miután egy ideig Olaszországban is tartózkodott, visszatért Németországba s 1841. Halleban doktori oklevelet nyert. 1843. a berlini egyetemen magántanár lett. Geibel költővel együtt műfordításokat adott ki görök költőkből: Klassische Studien c. alatt (Bonn 1840) s ezt követték következő munkái: Anecdota delphica (Berlin 1843); Inscriptiones atticeduodecim (u. o. 1843) és: Die Akropolis von Athen (u. o. 1844). 1844-49-ig rendkivüli tanár volt a berlini egyetemen és egyuttal a későbbi III. Frigyes császár nevelője. 1856. a göttingai egyetem hivta meg tanárnak, honnan 1868. a berlini egyetemhez neveztetett ki az ókori művészet-történelem tanárává s a kir. muzeum régiségi osztályának igazgatójává. 1853. fogva tagja a berlini tudom. akadémiának s állandó titkára a nyelvészet-történelmi osztálynak. Ismételt görögországi és kisázsiai utazásainak eredményei a göttingai tudós társaság és a berlini akadémia értekezéseiben jelentek meg. Külön is megjelentek: Naxos (Berlin 1846); Olympia (u. o. 1852); Die Jonier (u. o. 1855); Über den religiösen Charakter der griechischen Münzen; Beiträge zur Geschichte und Topographie Kleinasiens (u. o. 1872); Ephesos (u. o. 1874). Ünnepi beszédei, melyeket mint göttingai tanár tartott, 1864-ben Berlinben jelentek meg; a Berlinben tartott beszédeit: Altertum und Gegenwart c. alatt 3 kötetben u. o. adta ki 1875, 1882 és 1890; ezek már több kiadást értek. Főmunkái: Der Peloponnesos, mely a görög föld e fontos részének történelmét, mondáit és művészeti emlékeit táregyalja; továbbá: Griechische Geschichte (Berlin 1857-1861, 6 kötet; eddig 6 kiadás), magyarul Fröchlich Róbert fordításában (Budapest 1875-1880, 6 köt., le van továbbá fordítva franciára, olaszra és spanyolra); e nagyszabásu, elragadó tollal irt munkában különösen a miveltség-történelmi mozzanatokat öleli fel kiváló előszeretettel. A mű enemü fejezetei sikerültebbek is a történetieknél. C. felfogása és alapnézete sokáig dominált a modern görög hisztoriográfia terén és nagyszámu tanítványai most is hirdetik a mester tanait. Ujabban azonban ellenmozgalom támadt, melynek vezérei, mint Pöhlmann, Beloch, Holm és különösen Busolt, C.-nak nem egy kedvelt sarktételét ingatták meg. Igy a jónok vándorlásáról szóló nézetét, Periklés és ellenfeleinek elfogult megitélését, az athéni politikai instituciók fejlődéséről szóló tanát stb. Mindez azonban semmit sem von le a nagy tudós érdemeiből, ki előrehaladt kora dacára a mai napig lelkesedést lehel tanítványainak lelkébe, rajongással csüng a klasszikus világ emlékein és ernyedetlen figyelemmel kiséri az ujabb leleteket. A porosz udvar bizalmával tüntette ki, a berlini egyetemnek és német tudománynak pedig egyik korifeusa. Művei közül még említendők: Sieben Karten zur Topographie von Athen mit erläuterndem Text (Gotha 1868). Kaupert társaságában adta ki az Atlas v. Athen c. művet (Berlin 1878) és: Karten von Attika (6 füz.). A porosz kormány nevében Olympiában rendezett ásatásokról Adler- és Hirschfelddel szövetkezve a köv. diszmunkát adta ki: Die Ausgrabungen von Olympia (Berlin 1877-78, 3 köt.). Akadémiai értekezéseinek száma szinte áttekinthetetlen. A legujabbak ezek: Gebäudereste der Akropolis. (a berlini régész társulat jelentései között, 1889); Über Wandgemälde in Athen stb. (u. o.); Die Palästra von Olympia (u. o.); Topographie von Olympia (u. o.); Wie die Athener Jonier wurden (Hermes 1890); Studien zur Gesch. d. griech. Olymps (Berlini akad. értek. 1890); Über d. Haketompedon (Rég. társ. 1890); Der conservative Zug im Volkscharakter der Athener. Ünnepi beszéd (Berlin 1890); Graf Moltke (berlini akad. értek. 1891); Athen u. Rom (Berlin 1891). 77 éves korában a következő nagy munkával örvendeztette meg nagyszámu tisztelőit: Die Stadtgeschichte von Athen (Milchöfer és Kaupert közreműködésével, Berlin 1891). 1893 ápril havában előrehaladt kora miatt a berlini akadémia titkári állásáról leköszönt; Vahlen lett utóda.

2. C. György, C. Ernőnek öccse, egyike a legjelesebb összehasonlító nyelvészeknek, ki különösen a görög szófejtés és nyelvtan terén s másrészt a nyelvhasonlítás vívmányainak iskolai értékesítésével szerzett magának érdemeket. Szül. Lübeckben 1820 ápril. 16., megh. Hermsdorfban, Warmbrunn mellett 1885 aug. 12. Bonnban és Berlinben tanult, 1842. középiskolai tanár Drezdában, 1845. dócens Berlinben, 1849-ben prágai, 1854. kieli, 1862-től haláláig lipcsei egyetemi tanár. Főmunkái: Grundzüge der griechischen Etymologia (5. kiad., Lipcse 1879); Das Verbum der griechischen Sprache (2 kiad., u. o. 1877-1880); Die Sprachvergleichung in ihrem Verhältniss zur klass. Philologie (Drezda 1845, 2. kiadás 1848); Sprachvergleichende Beiträge zur griech. u. lat. Grammatik (Berlin 1846); Zur Chronologie der indog. Sprachforschung (Lipcse 1873). Nagy hatással volt Studien zur griech. u. lat. Grammatik c. folyóirata, mely tanítványai dolgozatait közölte. Azonkivül ő alapította meg Lange, Lipsius és Ribbeck társaságában a Leipziger Studien zur klassischen Philologie c. gyüjteményt (1878). Iskolai görög nyelvtana (melyhez külön kötetben magyarázatot is irt: Erläuterungen) 1852-től fogva számos kiadásban megjelent, sok nyelvre lefordították, s magyar kiadása is nagyon elterjedt. Magyarul Kiss Lajos, Háberern Jonathan, Dávid István Ábel Jenő dolgozták föl. Kisebb iratainak egy gyüjteményét Windisch C. adta ki (Lipcse 1886, 2 köt.) a ki C. életrajzát is megirta (Berlin 1887).

3. C. Tivadar, német kémikus, szül. Duisburgban 1857 május 27., előbb erlangen-i, jelenleg (1890 óta) kieli tanár. Organikus kémiai buvárlatai (glikokollal, ámidosavakkal) tudományos értéküek. A keton étereket és az ámidoámin szintetikus előállítási módjait közölte. A nitrogenhirogensav (N₃H) felfedezője. Koch Ferenc kolozsvári tanár társaságában a zsirnemü testek azo és diazo vegyületeit tanulmányozta.

Forrás: Pallas Nagylexikon