Cycas

L. (növ., álszágófa, pálmatobzos, pálmapáfrány, szágópáfrány), a róla nevezett család génusza. Alacsony, többnyire ágatlan fák, törzsük hengerded, a tetején szép, szárnyas, a páfrányokéhoz hasonló levelekből alakult koronát visel, s ennek a közepéből a C. termő növényén a nagy tobozgyümölcsök fejlődnek. Ázsia, Ausztrália és Polinézia tropikus vidékein 15 faja van. A C. revoluta Thunb. Khinában meg Japánban mintegy embermagasságu fa, levele 2 m. hosszú, sallangjai szálasak, igen nagyszámuak, ugyhogy a C.-levél mintegy disztollhoz hasonlítható. Törzsének tetején a bele keményítővel van tele, amelyből szágót lehet nyerni, de ez nem jut kereskedésbe. A C.-szágóból, mely a következő, meg a C. inermis Lour fajból is nyerhető, Khinában és Kokhinkhinában kenyeret sütnek. Ez a szágó azonban korántsem olyan jó mint az igazi szágópálmáé. Európában a C. mint disznövény kelendőbb. Gyakran a levelével mint «pálmaággal» diszesítik a koporsót (békepálma), olykor-olykor a halottkisérők is a kezökben viszik. Franciaországban virágvasárnap a templomi ünnepies szertartásnál használják. A C. circinalis L. barnabolyhos, 12 m. magas fa, levele 2-3 m. hosszu, levelkéje szálas, lapos, nem begöngyölödött szélü, mint a C. revolutáé. K.-Indiában, a Molukki-szigetek, Japán stb. homokos és hegyes tájain gyakori. Gyümölcse ehető, megcukrozva fogyasztják. Fiatal, fejlődésben levő levelét meg a levélnyelét főzelékül v. spárga módjára elkészítve eszik. Magva éretlenül hashajtó. V. ö. Állevél.

Forrás: Pallas Nagylexikon