Czinke

Ferenc, egyetemi tanár, szül. Fényes-Litkén 1761 szept. 2., megh. Budán 1835 jul. 23. Gimnáziumi tanulmányai elvégzése után tanári pályára készült és különösen esztétikával és klasszikus filologiával foglalkozott. 1785-ben Pécsett, 1789. Szombathelyen, 1793. Sopronban, 1801. Budán volt középiskolai tanár. 1808. Révai halála után a m. kir. egyetemen a magyar nyelv és irodalom, majd a tiszti irásmód tanára lett, amely állásában 1830 márc. 9. történt nyugdijazásáig működött. E hosszas működése azonban a magyar nyelvtudomány fejlődésére nemcsak meddő volt, hanem egyenesen káros is. Csekély tehetségü és tudományu ember lévén, nem tudta folytatni Révai korszakalkotó kezdeményét, a napirenden levő nyelvészeti vitákkal (Révai és Verseghy pártja közt), valamint a nyelvujítási mozgalmakkal szemben is egészen tehetetlen volt, sőt a haladás szelleme ellen szegült. E miatt nemcsak az irodalmi körök éreztették vele jelentéktelenségét, hanem tanítványai előtt sem volt tekintélye s előadásait gyakran zavarták tüntetések. Hallgatója volt Vörösmarty is, ki szintén keveset tartott róla. Következetességét jellemzi, ahogy nevét irta: Czinke Ferentz. Harmincnál több munkája jelent meg nyomtatásban, de legnagyobbrészt alkalmi és hasonló versek és szózatok: A m. nyelv dicsérete egy ódában, Pécs 1789; Magyar idyllion pásztori dal, folyó vitézi versekben, irta egy alföldi juhász, Pest 1797; Öt tábori Mars lantos versekben a magyar nemes insurrectzióra, Buda 1800; Papagénó bodzafurulya, egy hevenyében penderített szatira vitézi versekben stb. Pest 1810; Beszéd a magyar nyelv ügyében, u. o. 1819. (E kettő az Uj Holmi c. havi folyóirat I. II. füzetében); Néhai Uj Holmi hónapos irásnak emlékezete, egy magyar halotti elegyiának parodiája stb. - Egyetlen nyelvtudományi vagy irodalomtörténeti munkát nem irt, csak retorikai próbaelőadását bocsátotta közre: Próbatétel a magyar ékesszólásunk gyakorlásaiból, Pest 1808, noha a helytartótanács megbizásából még a cukorgyártásról is fordított könyveket.

Forrás: Pallas Nagylexikon