Czirjék
Mihály, mult sz.-i testőriróink egyike, szül. Száraz-Berken,
Szatmármegyében 1753-ben, megh. 1798. A sárospataki ref. kollégiumban tanult,
aztán katona lett, majd mint ritka szép ifju, 1785-ben megyéje ajánlatára a
nemes testőrségbe lépett, kitüntette magát a török háborukban és 1788.
főhadnaggyá, később kapitánnyá léptették elő; vitézül küzdött a napoleoni
harcokban s a stollhoffeni és steinbachi ütközetekben sebet kapott. Bécsben,
testőrkorában megismerkedett Bessenyeivel és Báróczival, kik az irodalom
művelésére buzdították. Heroideket fordított franciából szabadon, helyenkint
szépen, u. m. Heloiz Abelardhoz, Colardeau után; Abelard Heloizhez és Barnevelt
Trumanhoz, Dorat után; Valie re hercegné XIV. Lajoshoz Blin de Saint More után,
- és kiadta Érzékeny levelek cim alatt Bécsben 1785. Eredeti munkája: Versek
Fábris halálára, Szeben 1789.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|