D
a mai zene alaphanglépcsőjének második foka, t. i. a mostani
nyolcadbeosztás szerint, mely C-ből indul ki. A kétvonásu a XIII. században a
«Claves signatae» közé tartozott (l. Clavis); Franciaországban, Olaszországban
a D-t Be-nek nevezik. Mint rövidítést a D-t különbözőképen használják: 1. D. v.
m. d. a. m. main droite, manus dextra, manu destra, jobb kéz; 2. D. a. m. az
olasz da, dal v. dalla, -tól, -től, p. d. c. a. m. da capo, kezdettől; d. s. a.
m. dal segno, a jegytől kezdve. - D mint felirat énekszólamokon a. m.
Discantus, Dessus, ami egyértelmü a következő jelzésekkel: C. (Cantus) és S.
(Sopranus, Superius).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|