D

a mai zene alaphanglépcsőjének második foka, t. i. a mostani nyolcadbeosztás szerint, mely C-ből indul ki. A kétvonásu a XIII. században a «Claves signatae» közé tartozott (l. Clavis); Franciaországban, Olaszországban a D-t Be-nek nevezik. Mint rövidítést a D-t különbözőképen használják: 1. D. v. m. d. a. m. main droite, manus dextra, manu destra, jobb kéz; 2. D. a. m. az olasz da, dal v. dalla, -tól, -től, p. d. c. a. m. da capo, kezdettől; d. s. a. m. dal segno, a jegytől kezdve. - D mint felirat énekszólamokon a. m. Discantus, Dessus, ami egyértelmü a következő jelzésekkel: C. (Cantus) és S. (Sopranus, Superius).

Forrás: Pallas Nagylexikon